Saját versek vagy idézetek

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Kiryu_Zero2011. július 4. 11:43

Vágyom arra az egy mosolyra,
                                               Mikor mégy gyerekek voltunk. 
  Vágyom arra az egy gondolatra,
                                                   Mikor egymásra gondoltunk.
    Vágyom arra hogy enyém legyél, 
                                                      Mikor szerelmesek lettünk egymásba.

                      Bár hol is légy Te vagy az akire vágyom.

Szeretnék játszani neked,
  a nap elsö sugarával,
    S mind ezt annak ki kedvesem eljátsza.
       
              Mert Te Vagy Minden Éjszakám Legszebb Álma.

Kiryu_Zero2011. július 2. 21:06

Valakit megismerni nem nehéz , hiszen ha valami érdekeset találunk annak személyében , akkor boldogok vagyunk hogy vele lehetünk. Viszont akkor vagyunk a legszomorúbbak amikor el kell válni attól akit szeretünk.

kriszti19982011. július 2. 15:32

Egyedül járom utamat
S néha keresem a reménysugarat
Még se találom és már félek
Legbelül már újra vérzek

Szeretnék még élni
Csak ezt az egészet túlélni
S látni még van remény
Hátha nem ér véget a mesém

Most még fáj legbelül
De tán minden álmot megbecsül
S egyszer tán kinyílik szemem
S újra élni merem

Öszinte lennék megint
S végén a mult felett csak legyintenék
Majd a halovány köd is elszáll
Csak egy új emlék megszáll

Borzaztó képek táncolnak előttem
S harcolok ellene erőtlen
Kezdem úgy érezni el fogok veszni
S így fölöttem fognak ítélkezni

Pedig nem akarok rosszat
Egyszerüen a súly alatt roskadok
De egyszer két lábra állok
És majd megszünnek az átkok

hatakekakashi942011. június 26. 19:04

Hullanak a levelek

Egy poros kisvárosban
Amit senki sem láthat 
Hullanak a levelek, hullanak a levelek 
Hullanak a levelek, le a földre 
Megyek az úton,
De hol a célom, nem tudom
Állandóan mögöttem szellemek repülnek
Keresem mindenhol,
De sehol nem találom az otthonom. 

Nem kellek senkinek,
Felesleges lettem
Rúgnak, ütnek, 
De meg sem érzem.
Ám tudom, hogy Istennek 
Tervei vannak velem.

Megütöttek
Visszaütöttem,
Elmenekültem,
Az úton, amire hullottak a levelek.

Egy sötét parkban, 
Gyönyörködök a galambokban.
Hallom a hangokat,
Keselyűk szárnyalnak.
Az égen táncolnak,
Közben halált hoznak.

Nem hittem volna, hogy ott ahol 
Elbújok,megtalálnak akik utálnak.
Akiket szerettem elhagytak,
Pedig értük meghaltam volna.

hatakekakashi942011. június 26. 18:49

Ember vagyok. De milyen?
Nincs se életem se jelenem,
Se jövőm, se álmom, 
Se világom, se virágom, 
Se senki aki szeret és ölel.

Aki szeret nem jön, 
Aki szeret nem látom,
Akit szeretek nem engedik,
Mert egy zsarnok félti.
Akit szeretek nem akar jönni,
Mert azt mondja: ,,rossz vagyok neki.''
Pedig akit lát,
Az a rossz igazán.

Itt vagyok! gyengén,  porban feküdve,
Kivéreztetve, összetörve.

Itt vagyok! A kis gyászhuszár
Ki már ássa a saját sírját.

Minek éljek, ha nincs senki,
akiért élhetnék?

Kiryu_Zero2011. június 25. 22:58

Leirhatatlanul fájdalmas az amikor valaki magányos. Leginkább csak vár és vár. Szüntelen ez addig amig valaki fel nem oldja e kegyetlen létböl. Könnyeket is huljat mellé hogy azokban kimondatlanul elmondja mit érez. Minden nap a négy falat tekintve válik ez egyre elviselhetetlenebbé.

Törölt tag2011. június 25. 08:56

Törölt hozzászólás.

kriszti19982011. június 17. 11:44

Lelkem mélyén félek
S van hogy tombolok
Akár félre vonulva sírok
Tán érzek énis ne feledd

Volt hogy könytöl vissza folytva mondtam
Az Istenért én is emberböl vagyok
De üres szavak lehettek
Hisz semmit se értek érzem

Most itt állok tanácstalan
S magamat marcangolom belül
Csak mert rossz barátnak születtem tehetlenül
Lassan persze feladom és ezt nem is tagadom

De talán tul kéne élnem ezegyszer
S megmmutatni még ezerszer
Érek én is valamit érzem
De csak mert segitek és elfelejtenek

Kár hogy mindenkiben megbízom
Hogy mindenkinek segítek
Végül azok okozzák vesztemet
Kiket tán a legjobban kedveltem

Ilyen tán egy önzetlen barát?
NemNem.. sose voltam igaz barát
Sose szerettek és asszem nem is kértem
Én voltam a harcos na azt sem kétem

Harcos lennék ez talán igaz
Ki a szenvedésel társul néha
S hol a kaszás hol az angyal leszek
De egy dolgot sose feledek

Igaz barátnak születni kell
Érzelmet irányítani ész is kell
Szívedben legyen rend s béke
Lelkedben tudjad mi is a lényeg

Légy néha gonosz s önzetlen
Vagy talán angyal s kaszás egyben
Egy fontos dolog maradjon fejedbe
Légy mindig önmagad ha teheted

Ezer dolgot lehetne még sorolni
De nincs idöm mert el kell mennem
El valahova messze
S ijenkor jön h a fejem bevertem

Jön a szidás hogy amnéziás lettem
Pedig hülyeség az egész én végeztem
Folyton engem szidnak s aláznak
Én kapom a legnagyobb támadást

Tehetek bármit vagy szólhatok
Legyen barát vagy ellenség már
Mind ellenem támad s már fáj
Fáj sokadjára és még hogy az idö segit

Lehet másnak igen
De nekem nem
Hisz az eltelt idö csak jobban megvisel
Föleg amikor már senkinek se kellek

Van az érzés mi néha folytogat
Van egy szó mi néha halogat
S van mikor inkább meghalnék
S van mikor inkább élnék még

Néha inkább feladom
S van hogy hajszolom magam még
Bár néha eltünnék
Néha viszont feltünnék

Most ugy érzem hátérben élek
S néha kétlem hogy létezem
Persze tudom kételkedem
S mostvan az hogy feladnám ujra végleg

Encsy972011. június 16. 10:55

Egy fagyos világban élek
Senki sem lát szívesen
Egyedül megyek a messzibe
Had lássák szenvedésem.

A kezdetem itt véget is ért
Senkiért sem élek csak is magamért
Bajba kerülsz csak magadra számíts
Én reám hiába vársz nem fogok segíteni

Csak vérben ázott kezem
És vérvörös szememet látod
Véres késem kezemen
A hold vérvörös mint szemem.

Halott vagyok lelkileg
Elmém még épp elvileg
Nem sokáig bírja még a lelkem
A vér látványa fellendíti elmémet.

Sokáig tűrtem ezt a vitát is
De egy idő bele lehet fáradni
Békét akarok hozni ide is
Hogy befogadjanak ide is.

Igaz barátokat akarok szerezni
Sokáig együtt legyünk még élünk
Az emlékeket megőrizni
A rossz emlékeket kitörölni.

Szerencsére itt befogadtatok
Köszönöm nektek hogy befogadtatok
Igaz barátotok leszek nektek
Ti is legyetek az én igaz barátaim!



kriszti19982011. június 7. 15:11

Egyedül járok
S rád sem találok
Kétes létem érzem
Elhagy életem végleg

Tán a remény visszatér
Bár az is lehet mégsem
Kételkedek de hiába
Tudom sorsom folytatása

Halott az érzés
Remeg a kétely
Bár a léc alattam rezeg
Mért vagyok itt nem selytem

Fuj a szél fejem felett
Lelkem mélyén nevetek
Hogy lehettem ij szerencsétlen
Egyszerüen nem értem

Botladozom mint egy gyermek
Lelkem remeg mert félek
Sötét kis zugban megbujok
S reám nem találsz nyugodtan alhatom

De éjszaka kiszököm
S egyedül járok messze
Egy erdöbe tévedek
Reám most tör a végzetem

Futni kezdek de nem értem mért
Csak futok rám ne találjon
Hogy ki?én aztán nem tudom
Lelkemben viszont érzem menekülnöm kell

Menekülni s meszebbre menni
Nem hagyhatom elveszni
Hirtelen felbukok
S életem itt elbukom

Nem futhattam volna örökké
De ennyi volt nem félt és kész
Elestem s mire felkeltem
Éles fájdalmat éreztem

Kezem szívemhez emelem
S levéve onnan vérben remegek
Lassan elvérzem s eldölök
Porban landolva elhülök

Csillagok sírnak
S szememben egy köny fénylik
Csak annyit mond sajnálom
S vérben ázva eltünik

Nem!Nem!Semmi bajom
Szellemként még utamat járom
Nem!Nem adtam föl
Csak egyszerüen eltüntem a Földröl

hatakekakashi942011. június 7. 10:18

Nincs annál szebb nő egy férfi számára, amely nőről tudja, hogy szereti.

hatakekakashi942011. június 7. 10:17

Hiába van meg két darab a kirakóbol, ha nincs összeillesztve.

nyarizapor2011. június 4. 11:57

Szállok a széllel mindennap,Lehet, hogy egyszer még megkaplak.Beszélek hozzád, és nem is tudod,Hogy a szívem vadul érted dobog.Nem hallod az égető kínt bennem,Ami folyton feléd hajt engem.De te mást ölelsz most éppen,Nem csillog már a szemed értem.DE bízok, hogy egyszer még talán,Karodba zársz egy nyár hajnalán.Hozzám szólsz majd édes hangon,Akkor elfelejtem az összes gondom.Megszűnik a világ zajosnak lenni,Egyet akarok csupán: Téged szeretni!...

b.cermidoff2011. június 2. 20:17

Bujdosó
Úgy örültem győzelmemnek,de éreztem, hogy hirtelen rám szakadt.Szívembe nyilallt a félelems megrogytam a nyomás alatt.Bárcsak összemennék porszemnyire,hogy elbújhassak,vagy belebarnulnék a sáros földbe,hogy ne lássanak.Még a halál is jobb annál,ha irigykednek rám.Felfuvalkodottságom elmúliks pirul tőle orcám.Halálra keresnek s nincs hely,mi el ne árulná nyomom.Betakarózom a lelki sötétségbes dédelgetem nyomorom.Hazug az, aki azt mondja,hogy lehet a magánynak élni.Terméketlen űr, belterjesség, pangás,mely nem enged remélni.Ha csak lenne segítőm,ki terhem átvenné,nem tennének a dögevőkilyen tehetetlenné!De Te fölém hajolsz s megérinteszátlyukasztott kezeddel.S megújítod a bűnös szívét,ki a keresztre szegezett fel.

Encsy972011. május 17. 19:07

A nap sötétségbe borul
Nem tudom miért vagyok szomorú.
Eszembe jutott a sok gonosság,
Rideg szívem nem bírja soká.

Szívem mélye mögött,
Tudom egy meleg szív dörög.
Belülről már egy vihar dörög,
Mely ki akar törni a fagyos szívből.

De a rideg szív csak tovább fáj,
A meleg szív csak tovább sír.
Nem adok más esélyt magamnak,
A sötétség mélyéről ki kell törnöm de azonnal.

Egy társ kéne akiben bízhatok,
Egy ember amin büszkén mögötte állhatok.
Egy nyugalmas napot, mely társad adhat,
Legyünk együtt, örökké legjobb barátok!

kriszti19982011. május 12. 13:44

Éjszaka van
Csillagos ég
Remegve lépsz
S te is félsz

Hoszab sorok jönek
S eltünök mögötte
Rettenetes árnyékkép dönte föl ezt
Régies szó..hát nem tagadom

Éjszakának lépve a hajnal szaván
Bár hajnal volna..de nem
Itt vagyoskodok idelenn
Jo elmehetnék máshová bár nem teszem

Minek is tenném..
Maradok tétlen
Egy bujdosó lélek
Ki fél és elment

Szellem vagy csak árnyék
Mit gondolosz kiálnék?
Ki én .. de nem teszem
S némán a perceben eltünök vele

Temetöhöz érek..
Erdön át lépek
S csak egy kasza jelenik meg fölöttem..
Ugyan kit érdekel

Ugy tünik erös lennék
De ez csak megtévesztés
Hisz a kasza lendül
S szívem elhül..

Vér alvad a földre
S testem elfehérül
Most üres tekintetel nézek a semibe
De hid el meleted leszek mindörökre..

kriszti19982011. május 12. 13:36

Azt mondtátok bennetek bízhatok
Bízok is,de nem ily egyszerű
Banyalult történet mögött álok
Betemetnek a rémálmok..

Hazudnék ha nem tudnám mit kéne tennem
Csak egyszerüen feledem
Régi énem nehéz visszanyerni
Öt a könyegböl vissza kergetni

Nehéz az ut mit meg kell tennem
Még félek is hisz indulnom kéne
Próbáltam többször ,de mindig elvesztem
Talpra álva sebeket töröltem

Sebeket mik mélyek
Talán most is látszanak tán
Homálybol felkevert por
A sok könny után

Vörös két szemem a sírástol
Bár tudnám hogy kérjem
Hogy kérjem hogy segitsetek
Nem egyszerű..Nehéz

Félek s nemm remélek
Már mindegy úgy érzem
A körzö s fuladás meletem áll
Mondanák álljak tovább

Lehet igazuk van?
Vagy lehet mégsem?
Hisz kétségek közt élek
Tegnap kifakadtam elszakadt a cérna

Ma se volt sok külömbség
Hisz lekem mélyén érzem
Talán van még remény
Bár kétlem..

Ha ugy is lenne
Egyedül kéne tennem
De egyedül nem megy
S mellesleg nem is teszem

Ne vádolj kérlek
Lehet erösnek mutatom magam
Bár tudod látszat az egész
Hát kérlek értsd meg nékem

Nehéz ,fáj s zug a fejem
Belül tép a hang
Mért vagyok tétlen
Máson segiteni meg éppen megteszed

A hang szava tán igaz
Védem a másikat
Mégha tán ellenség is
Mit vétett hogy ne is védjem itt

Hazudok mert tán tudnám mit tegyek
De tétlen szavak vesznek körbe
Ígéretek s próbálkozások
Azok is elvesztek örökre

Hamály fedi valódi létem
Tánn tese ismersz éppen
Remegek szuszogok s sírok
Kívül tán mégis mosolygok

Védek s harcolok
De csak mosolyal leplezek
Mégis tudod semi sincs rendben
Lelkem remeg s felvágnám az erem

De most hülyéznél le
S szidnál
De ez csak egy sor csupán
Tudom butaság és fáj

Talán a szó?
Vagy a jelentés?
Sok a kétség s elveszés
Vers eröl szól mi lehetek én

Csak egy kóbor lélek
S csak egy lány
Ki szívébe emlékét
S onan emészti majd s elenyész...

kriszti19982011. május 12. 13:24

Szelem ként létezek
S levegöként élhetek
Egyedül vagyok s félek
Mere visz az út?kétlem...

...Ha eltünnék soknak jobb lenne
Ha megszünnék lelked nyugodt lenne
Lehet verset írni nem tudok
De belül mégis igaz barát maradok...

heca962011. május 8. 09:12

Elmentél..

Megígérted, hogy velem maradsz,
Vigyázol rám, ha jön a tavasz,
Szeretsz, ölelsz, csókolsz,
Szép szavakkal bókolsz.

Várlak már, de nem vagy sehol,
Üres szobád nekem pokol.
Ablakodban madár dalol,
A szívemben csend honol.

Régóta kereslek Szívem,
De sehol nem vagy
Megsúgták az Istenek
Már a mennyben vagy.

Most mondd, miért hagytál itt?
Lelkemben még benne van a hit,
Hogy egyszer újra rád találok,
Te vagy az kit örökre szívembe zárok.

pink05022011. május 2. 01:22

....
Minden sajat erzes,mindenkienel nagyobb,
De ebbol a vilagon mindenki dedelget egy daradot.
Edes-savanykas,keseru-fuszeres,
Masok vagyunk,ket egyforma nem lehet....

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom