Versek, amiket szeretünk

borsi12011. április 24. 10:08

na jol van

borsi12011. április 24. 10:08

igen

Törölt tag2011. április 24. 10:08

Törölt hozzászólás.

borsi12011. április 24. 10:06

mi ami téged ugy bánt

Törölt tag2011. április 24. 10:05

Törölt hozzászólás.

Kolumban2011. március 28. 10:51

Szergej Jeszenyin: BEHAVAZOTT SÍKSÁG

Behavazott síkság, fehérarcu hold,
végig a vidékre szemfödél omolt.
Nyírfa sír az erdőn fehérfátylasan.
Ki halt meg e tájon? Talán én magam.

RAB ZSUZSA fordítása

Törölt tag2011. március 23. 21:17

Törölt hozzászólás.

Kolumban2010. augusztus 30. 22:30

én is!

Bridge2010. augusztus 30. 13:40

óóóóóóó ez olyan szép! szeretem József Attila verseit!

gondolkodo2010. augusztus 30. 11:16

József Attila: Tiszta szívvel (ezt tuti mindenki ismeri)

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

kvicka2010. augusztus 27. 22:25

Igen, azokat is olvasom, de azért minenkinek van egy- egy kedves verse (akár onnan is!), amit itt megoszthat másokkal...

chillly242010. augusztus 27. 22:07

a társoldalunk a poet.hu elég sok verssel kínál...

Bridge2010. augusztus 24. 19:47

óóóóóóóó nazol te gondolatolvasó vagy  xD nekem egyik kedvenc versem Radnóti Miklóstól a Nem tudhatom  :D

SadGirl82010. augusztus 24. 16:37

Goethe: A Tündérkirály

Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.

''Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?''
,Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng ...'
''Fiam, ott csak egy ködfolt dereng.''

''Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám.''

,Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...'
''Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél.''

''Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon,-
táncolnak is ők, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük.''

,Hát nem látod ... ott - nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. -'
''Fiam, fiam, én jól látom: amott
a nedves fűzfák törzse ragyog.''

''Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?''
,Édesapám, ne hagyj ... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály ...'

Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.

bulejsza.marta2010. július 20. 15:58

Ősi norvég vers-

Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.

Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy zenélj,
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!

nazol2010. július 17. 21:46

Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

kvicka2010. július 17. 19:08

József Attila

Egyedül

Egyedül fogok én állni a világon.
Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.

Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,
Aki szenvedésben csókot csókra adjon.

Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,
Aki büszke arra, hogy mellette állok.

Aki míg én alszom őrködik könnyezve,
És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.

Aki szeret engem, aki meghal értem
S még akkor is szeret örök-visszatérten.

S nem fog borulni le rám senkise sírva,
Ha majd távozom az örök-néma sírba.

1921. szept. 24.

liz2010. július 3. 18:18

Maradj nekem, magamnak

ROSSZUL MONDOTT GONDOLAT,
ölelés, ha elakad,
Nem neked szánt indulat,
Lelkedbe mar, s ott marad.
Bocsásd meg, ha bántalak.
Véletlenek a szavak.
Tiszta szivvel kaptalak,
S egy életre szántalak.
Meradj velemmagamnak,
Köszönöm hogy velem vagy.

liz2010. július 3. 18:10

Gondolat

Mindig égni,félni, s remélni,
Behunyt szemmel is Téged nézni.
Nem látni, de mégis érezni,
Kábán és bódultan élni.
Vágyálom ez már, s nem valóság,
Hisztőled távol áll a jóság.
Szived is hazugságra váltott,
Nem lesz utad, a Menyországhoz.

liz2010. július 3. 18:03

Nélküled.
Mikor minden ember boldog és vidám,
Amagány szomorusága száll le rám.
Mikor rám mosolyognak az emberek,
Zokogok legbelül, mertnehéz nélküled.

Messze vagy tőlem,talán nem is gondolod,
Hogy nélküled, milyen védtelen vagyok.
Egyedül érzem hiányod fájdalmát,
Hiába van velem a sok jo barát.

Nem tudom azt szóval elmondani Neked,
Amit szivembe oly régóta érzek. Nem tudom elmondani,mert mert nem lehet,
S ha lehetne is, félek, hogy ugyse értenéd meg.

Pedig ha tudnád, ha éreznéd amit én,
Nem lenne hiábavaló az a kis remény.
Hogy egszer majd boldog lehetek veled,
S elfelejthetem azt a szót hogy NÉLKÜLED