Versek, amiket szeretünk

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

obsitos2023. március 1. 11:16

Ady Endre verse : Kúnné

obsitos2023. március 1. 11:15

jav, legnagyobb

obsitos2023. március 1. 11:15

Egy vers, amit a legnagyob átéléssel hallottam előadni : Az özvegy Kunné

paranoia2023. február 24. 11:49

Ady Endre: Csókokban élő csóktalanok

Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság.
Vonaglottunk bízón, nagyon,
Hűs estén és hideg hajnalon.
Pállott harctér szegény testünk
S jaj, örömre hiába lestünk.
Roskadjunk le a Sors előtt,
Két gyáva, koldus csókmívelők.
Mindegy, kik küldték, kik adták,
Nem ért a csókunk egy fabatkát.
Több voltunk, jaj, tán kevesebb,
Mint a hajrás, kis szerelmesek.
Túl vánkoson, leplen, ingen,
Sírva láttuk meg: ez se Minden.
Be búsak vagyunk, be nagyok,
Csókokban élő csóktalanok,
A Végtelent hogy szeretjük:
Sírunk, csókolunk s újra kezdjük.

obsitos2023. január 19. 11:18

Szeptember végén

Maminti32022. november 20. 18:28

MÚLT (Baranyi Ferenc fordítása)

Még megfojtasz! Hagyj! Elég!
Múlt, beteltem veled épp.
Unlak már, hisz bélyegét
csókjaidnak
egyre hordom s rajtam ég
nyoma még
a karmaidnak.
Felneveltél engemet,
formált, torzított kezed,
mint anyám rég.
Húsom, vérem vagy nekem,
nem szakadhatsz el sosem,
bármi vár még.
Véged s kezdeted vagyok -
tölts be hát. Pakold a sok
jegyzetet, tablót eszemnek
tárába, hogy ne feledjek.
Minden győzelmet, szerelmet
felsoroljon lajstromod!
Dolgozz, öreg levéltáros,
nem lehet listád hiányos -
bús szivemnek ennyit áldozz!
Áltasson a fecsegésed,
lelkem káprázatra kész,
ámítsd, retusáld a képet,
rongyoddal töröld le és
szórj aranyport sok kalandra,
hogy magát szebbnek mutassa
az alak, s a
díszités!
Jöjj, serénykedj és csacsogj csak!
Szortírozzad, balzsamozzad
azt, amit kell, rendesen!
És ne munkálkodj sötétben,
szívem lásson tiszta fényben
s számba mindent úgy vegyen.
Ott maradj! Nem állhatom
azt, ki folyton megidézget,
maskarádat kidobom,
limlomodra rá se nézek.
Széttépem a képeket,
nem menekszik egy levél sem,
exhumállak rekeszek
hantjaiból s elpereg
hamvad a szélben.
Eltaszítlak végre. Menj!
Fészkedet is felverem -
nem véd a rejtek.
S tiszta lappal hódolok
én a meg nem álmodott
új isteneknek.
Oly nagyon szerettelek,
mint a kedvenc könyvemet -
s most sutba doblak.
Menj! Ne kísérj! Háborog
gyomrom, ha rád gondolok,
vers vagy, agyonolvasott -
szabadulnom hagyj!
Szívem szédeleg nagyon,
összeroskad, hisz agyon-
nyomja múltja terhe,
ámde mégis szárnyalón,
újjászületve,
emlékektől mentve jő,
s bár magánya nő a korral:
öröme is egyre nő,
mert feléd repeshet ő,
ó Jövő,
kitárt karokkal!

Paul Géraldy

obsitos352020. szeptember 23. 15:44

Lement a nap, táskájába teszi ügyeit, gondjait...

Majakovzkij

Maminti32020. április 20. 17:54

Kosztolányi Dezső Szerelem

Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló karral, lángoló lábbal
rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget,
gyalog és kocsikon, a találka helyére,
sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.
Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is,
mint eleven fáklya. Ott valami érzett
belőle, igéret, az a jó jővendő,
mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség,
minden, mi körülvett, az idegen világ is,
ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.

istenostora2019. szeptember 21. 18:39

Petőfi Sándor legrövidebb verese: Búcsúzás

Pá.

deskpro2019. szeptember 7. 00:04

Garai Gábor : Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

Aliiice2019. április 30. 17:40

Somlyó György: MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszo@ja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

Aliiice2017. november 21. 09:14

József Attila
Nagy ajándékok tora
Ökölnyi nagy rubinkövet adok,
Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog
Szived fölött, a melled közepén,
Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény.

Szememből fődre koszorút szövök,
Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök,
Utad selyemmel, rímekkel verem,
De rajt` ne járj, mert ott sohaj terem.

Ha szomjazol, hát asszubort adok,
De pár sötétlő könnyet benn hagyok
S ha érzed, hogy az íze keserű -,
Azért csak idd, nincs édesebb nedű.

Ha tested fázik, lelkem Rád adom,
Két vállad bársonnyal betakarom.
És reszkető agyam, ha éhezel -,
Szükségbe nálam soha nem leszel.

S ha fáradt tested megpihenni vágy,
Nyugodj karomba, - nincs puhább faágy
S mert kell majd egyszer mégis oltalom:
Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.

Fogadd el, vélük bármit is tehetsz,
Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.
Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad,
Nem kéri vissza gyönge pillanat.

Aliiice2017. október 29. 07:30

Szabó T. Anna: Dilidal
Tudjátok, velem ki kompatibilis?
Pont, aki flúgos és pont, aki dilis!
Akinek nincs egy kis izgalmas agyláza,
az nálam biztosan nem rúghat labdába.
Jön a sok prominens eminens pléhpofa,
üsse kő, ha jut is, marad is létjoga,
de nekem jó lenni flúgosnak, hangyásnak.
Ha szeretsz, a fölényt kinevesd, hagyd másnak!
Azt mondom, mindennap kell egy kis kattantság,
hidd el, a nevetés létszükség mostanság.
Ma kevély a kedély, furtonfurt diktálnak,
terelik, megy a nép, ezerrel, mint állat,
terelődsz, furakodsz, marakodsz, fenekedsz,
fenyegetsz, tülekedsz, veszekedsz, epekedsz…
De komoly, de sötét, igaz-e, az egész?
Mi vagy ők, csak a rész, ugye kész? Beleférsz?
Ki van kint? Aki csak fütyörész? Kit a gond
sohasem nehezít? Na ki az? A bolond.

Marcsi-mati2017. október 22. 10:19

Péter Éva Erika
Szív-vihar

Beborul a nap,
feje ma kalap.

Szalma a haja,
ég a moraja.

Játszani kicsal
szíved - a vihar,

s galagonya köd
lesz az örömöd.

Aliiice2017. szeptember 23. 09:00

József Attila: Egy régi arc
Egy arc fölbukkan néha a homályból,
Hová eldugta őt a feledés,
Egy régi társnak arca, aki bátor
Tekintetével a lelkedbe néz.
Elhunyt napok és elfakult vidékek
Feléd ragyognak ismét hirtelen,
Fölzendül elnémult szavak zenéje,
És lelkeden, lehangolt hangszeren,
Ábrándjaid eljátssza újra múltad,
Csak bánatod tesz rájuk hangfogót...
A feledés homályából kibukkan
Egy régi arc, és feléd mosolyog.

Aliiice2017. május 27. 07:44

Fehér Miklós: Tudsz-e őrizni

Tudsz-e őrizni illatot,
Régi csókot, elszállt pillanatot,
Felszáradt könnyet, eltűnt álmot,
Elviselve a valóságot?
Tudsz-e őrizni örömöt,
Kezedben parazsat, öledben gyönyört,
Feledve múltad fájdalmait,
Lelkedben szerelmünk hamvait?
Tudsz-e őrizni fényeket,
Első ölelést, boldog perceket,
Szeretkezésünk apró titkait,
Távolodó léptek hangjait?
Tudsz-e őrizni álmokat,
Sötétben fényt, hívó hangomat,
Féltékeny sértést, bántásokat,
Meggondolatlan átkokat?
Elmentél, és itt hagytad,
Tükrömben arcod, árnyadat.
Egy befejezetlen ölelést.
A rólunk szóló szép mesét.
Elvitted a szivárvány színeit,
Méhed gyümölcstermő vágyait
És nem kérdezted meg soha tőlem:
Tudsz-e őrizni valamit belőlem?

Törölt tag2017. április 10. 22:51

Törölt hozzászólás.

Aliiice2017. január 2. 21:42

Dsida Jenő
Tavalyi szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.

Aliiice2016. szeptember 5. 08:47

Ady Endre
Elfogyni az ölelésben

Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, víg halott.
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

vanekur2014. december 24. 20:36

Pál Apostol Korintusiaknak írt 1. levele 13.

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a SZERETET.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom