Saját versek

Szulita2010. január 8. 16:23

anszan megint csak gratula!!! :) :)

vanessa.k2010. január 8. 15:18

scett.kristóf szerinted kimásolták volna valahonnan a verseket? hiszen azért is a topiknak a neve, hogy saját versek, gondolom.  :)

Törölt tag2010. január 8. 11:35

Törölt hozzászólás.

scett.kristof2010. január 8. 10:18

Gondolom mindenki magától írja a verseit ...

scett.kristof2010. január 8. 09:42

tényleg gyönyörű

Törölt tag2010. január 7. 18:48

Törölt hozzászólás.

anszan2010. január 7. 17:46

Életem értelmetlen,
égileg érintetlen.
Ha itt vagy mellettem,
elvesztem az eszem.
de ha nélküled kell élnem
mim marad nekem?
mindenki téged fürösz tejben-vajban
de vajon ki marad melletted a bajan?
csak remélni tudom, hogy nem hozzám futsz majd
mert engem már más hajt
meg fogom hallgatni könyörgésed
de elfogani nemfogom bocsánatkérésed
ez az életem
mit mára már nélküled élem.

mave2010. január 7. 17:07

LÁTOK ÉS HALLOK

Látod?
Ki szórja sóval a jeges
utat odaki?
S hallod?
A varrógépnél a konyhában is
dolgozik valaki!
Majd edények zörögnek, a csempén
papucs zaja hallik keresztül...
Nem vagyok egyedül!


DÍSZHAMUTARTÓ

Csupasz fényed töretlen..
Töretlen fényed csupasz..
De ha olykor hamu száll beléd,
jajgatva mondod: ELÉG!


(Ezek a legújabbak)

Törölt tag2010. január 7. 15:11

Törölt hozzászólás.

nomi122009. augusztus 23. 20:43

Imádom a verseket, bár nem vagyok egy nagy tehetség...
Am olvastam az elözöket, és olyan gyönyörüek, hogy félek hozzászólni verssel...

Itt hagytál

Senki nem jár már az úton,
Késö van már, de én futok,
El, nagyon messzire
A Világ legvégére,
Mert itt hagytál.

Néma csend van mindenhol,
De egy dallam mégis szól.
Az összetört szivnek dala,
Mi, ha boldog lennék nem szólna.
Mert itt hagytál.

Könnyem hullik le a földre,
Minden álmom összetörve.
Hogy gyere vissza, nem kérem,
Bárcsak tartana még ez a szerelem.
Mert itt hagytál.

Deilephila2009. július 7. 08:51

Álarc-olvadás

Mit ér a múlt, s jelen
Ha ördög-manók
Kinyitják a szíveden
Az ajtót?

...

Boldogság

Szerelmem...
nevető könnyein át mosolygott
a szemembe.
Rekedt csengő hangom elhagyott.

...

Törött tükör- szomorúság

Halvány csöpp festéknyom. Aranymadár.
Vérvörös mezőn suhanó szél. Mese.
Hajnal- és zene.
Aztán csönd. Hulla hallgatás.

-----(--{@
Csacska, kacska leíró négysorosok rímtelenül^^

adghertnie2009. június 20. 22:44

Hát, nem vagyok egy művész lélek, elég gyermetegre sikeredett. De olyan ez, mint a ''magyar citrom''...az enyém..  :)


Magamba zárva őrzöm emléked.
Mint halotti ágyamon utolsó vendéget-
Téged hívlak. Rád gondolok...
Este van, plédemen kuporgok.

Vágyam nem titkos, még mindig kellesz.
Próbálok menni, mégsem eresztesz.
Üldözlek azóta, s Rád gondolok...
Szívemben érzelem-réteget boncolok.

Hangod elűzött mindent, mi fájt.
S most te okoztad, mi így szívembe vájt.
Lelkemnek fröccs, ha Rád gondolok.
Tekinteted andalító tüzétől szorongok.

Suttogom halkan perzselő nevedet.
Csak utoljára... had szeresselek!
Fáj, elalszom.. most is Rád gondolok...
Mintha Te lennél- egy párnát markolok.

Minden szavad varrat sebemen.
Hozzád bújok, csókollak hevesen.
De nem vagy itt. Csak Rád gondolok...
Füledbe szerelem-ódát mormogok.

Nem vagy itt, nem kell már az élet..
Megmaradt létemnek a rosszabbik véglet.
Nem tudlak engedni, folyton Rád gondolok,
szerelem poklában oly lassan fortyogok...

Törölt tag2009. február 9. 21:20

Törölt hozzászólás.

prody2009. február 8. 20:16

Erre a részre reagáltam: '' én szeretek sokszor ellenállni a sodrásnak és szemben úszni az árral  :D''

Törölt tag2009. február 8. 20:00

Törölt hozzászólás.

prody2009. február 8. 19:43

Sok embernél ez kényszeres  :S

prody2009. február 8. 19:43

Ezt egy nagy hüleségnek tartom, Tiltakozni a természetessel, különcködni, másképp viselkedni csak, hogy nehogymár ugyanazt érezzem, lássam. De miért is?
A végén ugyis ugyanaz fog számítani....
////Ha valaki nem látta volna az Amerikai Szépséget, nagyon gyorsan pótolja, pont erről szól :(!/////

Törölt tag2009. február 8. 19:38

Törölt hozzászólás.

Aasgeier2009. február 8. 18:28

Mizantróp szabadvers

1.

Ha elnézlek titeket, szánalmas csapat,
Undort kelt bennem bárgyú társaságotok:
Színes ruhák, kihívó illatok,
Bizarr ékszerek s hamisan gyöngyöző kacajok…
Boldogok vagytok? Hisz nem is tudjátok, mi az!
De fölös a cicoma, tudom ám, alatta mi van.

Ott rejlik pőrén az igazág! Mind azt hiszitek,
Különbek vagytok, mint a többi; aztán meg persze,
Ha győz a természet, irány a trónterembe…
Ott végre igazán királyok lehettek!
Kényszertől hajtva rohantok izibe,
S a sok bűzös fekáliát a trónszékbe ürítitek.

Te nagy Isten, Te! Van képmutatóbb teremtményed, mint az ember?
Ám van, ki át lát a szitán; pedig váltig tagadjátok,
Hogy kencéből, parfümből s hazugságból cifra jelmezt kreáltok;
S közben, mint szellemből az ektoplazma nyákosan szivárog
Valamennyi nyílásotok nyála, zsírja, nedve,
S lelketek, mint mosdatlan örömlány alsója, olyannyira szennyes.

Embermaszkos állatok! A részegen gúnyolódtok, nevettek,
De ha borba fúl a büszkeség, oldódnak a nyelvek és gátlások.
Nyált fröcsögve bömböltök, mint ólban a disznók lármáztok,
S hasonlatos módon önmocskotokban dagonyáztok.
Álarcotok és az erényöv is lehull, s íme valódi természetetek:
Mímelt erkölcseiteket feladva, válogatás nélkül, nyilvánosan enyelegtek.

Ostoba cafkák, ledér lányok, piperkőcök, fellengzős bájgúnárok!
Büszkék, mint a páva. Ma még „szépek”, frissek, fiatalok mind;
Zsenge testüket kacéran illegetik…
De vigyázzatok! Idő és Halál már fenik
A vasfogat és a kaszát gondosan rátok…
Ti meg tudomást sem vesztek öregségről, bajról, elmúlásról…

2.

Pedig, mint lezáratlan üvegcséből, miből a parfüm lassan
Elpárolog, úgy illan el megzápult életetek.
Éjszaka titkon kiásott koponyátok majdan
Egy őrülttel vitrinből néz örök farkasszemet,
S beteges kezek csontjaitokból szép ékszert faragnak.

Vagytok, mint groteszk bábok a színpadon, kiket láthatatlan kezek
Zsinóron rángatnak. Akarat nélküli gépek… de majd jő a Másik,
Ki a damilt könnyedén elvágja, s lesz majd eldobott testetek
Férgek gőzölgő orgiája; s húsotokból vígan lakomázik
Nyüvek, pondrók, kukacok nyüzsgő, falánk serege.

Csupán férges gyümölcsök vagytok az Élet
Fáján, ami a Halálnak kertjében nő:
Ki túléretten, fonnyadtan hull a porba, (végre)
Kit Ő maga szakít le éretlenül, idő előtt...

Ezek vagytok, emberek…''egy múló fing a szélben.''

***

És mielőtt valaki felhozná: tudom, én sem vagyok különb, csak próbálok nyitott szemmel járni...

Aasgeier2009. február 8. 18:05

1. Még nem láttam a Silent Hillt, de talán majd megnézem... lehet...

2. Sátánista, mi? Ki a jófene az a sátán, hogy annyira nagyra tartják egyesek?! Köpök a sírjára! A Nihil sokkal nagyobb úr, meg az Apátia. (Remélem, mindenki tisztában van a szavak jelentésével!)

3. Ki nem állom a rockot, (szándékosan nem írtam a ''zene'' szót!) Meg az ostoba divathullámok és besorolások... rocker, dark, goth, diszkós, meg anyámkínja! Én senki szabályait, erkölcseit, meggyőződéseit, hóborjait és/vagy divatját nem fogom követni soha, csakis és kizárólag azt, amit az énem - ha úgy tetszik, az egóm - diktál!

4. Mindenki olyan átkozottul okosnak tartja magát, mégis csak azt szajkózzák, amit másoktól hallottak, kész csoda, hogy lélegezni képesek segítség nélkül...

És a végére csak annyit, hogy akinek nem inge, az ne, de akinek az, hát csudagyorsan öltse magára!