Saját versek vagy idézetek

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Larissza-Abigel2019. április 24. 18:52

Eltévedt érzelmek

Szívem zakatol
s bolyongok valahol.
Senki nem segít,
mert a világháló mindenkit elvakít.
Ordítok, kiabálok
s ti odavágtok!

Nem tagadom, hogy fájt,
ami vigasztal az az írás.
Ki írom magamból a bánatot,
hogy megtévesszem a látszatott.
Mindenkire rámosolygok,
de belül nyomorgok.

Iskolában tanítanak
s az életről hazugságot mondanak.
A sok szarság, amit fejünkbe vésnek
remélik, hogy végig kísérnek.
Nem tudom mit hisznek,
hogy a társadalomba bele illek?

El kell, hogy szomorítsalak.
Már lekéstem arról, hogy elfogadjanak.
Nem találom a helyem, társaságom
de önmagamat meg kell találnom.
Segítséget kitől kérhetnék?
De vajon megtennék?

Talán egyszer megtudom,
ha túl élem nyomorom.

Evelyn_20022016. április 3. 15:08

"Sebet gúnyol kit seb nem ért soha."

Sanya2016. március 21. 16:11

Remény..
Hiába van szívemben fájdalom
mikor kezed itt nyugszik a vállamon
bármennyire fáj és érzem
kívül nem látod, belül még is vérzem
Veszekedéseink,bánatom
ezek alakítják az álmom
s álmomba bármi rosszat látok
hiszek abban hogy ez csak egy furcsa átok
Másnap reggel,mikor felébredek,
reménykedem,hogy ma is szemedbe nézhetek
Szívem szerint mindig néznélek
És azt mondanám : Hidd el féltelek!
Féltelek magamtól
s mindenki mástól
hisz bántani nem csak én tudlak,
mint egy használt ruhát, csak úgy odébb dobnak
E gondolatok vannak a fejemben
csalódni lehet minden emberben
talán ezután is fognak bántani
de a remény segít tovább szárnyalni!

Eberle2015. június 5. 21:15

Nem zengek ódákat,
sem,díszpintyeket nem itatok.
Kanárik a négyzeten,
elharsogják akaratod.
Tudom,nem cserélsz majd.
Engem örökbe,örök körök közt,
eszméletbe iktattál.
Nem feledem jóságod!
Hamar sose voltál.
S minthogy ára csak a középszerűnek akad,
Dalnoka,s diadala vagy a régmúltnak,
Emelt fővel haladj!

BRITNEY2015. április 8. 19:06

" Percekre lehunyom szemem, hogy szétáradjon testemben az érzés. A félelem, mit el kell engednem. El, minél távolabb önmagamtól. Ha tehetném... ha tehetném lefesteném azokat a napokat, melyek felőrölnek és úgy sétálnék át rajtuk, mint egy hídon, melyek túloldalán farkasszemet nézhetek a rettegéssel. Nem, nem akarok mosolyt ragasztani az arcomra. Az mind csak vakolat, melytől egy eldugott kis sarokban újra meg újra megszabadulok... és nem marad más nekem, csak egy hosszúra nyújtott sóhaj. Nos, kinek hazudok akkor?
Kézfejemmel elmorzsolok néhány könnycseppet a színfalak mögött. Jól esne a csend, de lelkem mindig hatalmas lármát csap ott, amerre jár. Senki nem hallja meg a kiáltásom. Senki.
Itt hever előttem a könny áztatta fecni, hátam mögött cammog a múlt... egy lidércnyomás. Míg én kifaragom a saját ketrecemet, az idő múlik, szanaszét gurul, s én áthajolok felette. Oly jó lenne hinni, hogy valódi vagyok. Valaki olyan, aki a tegnap könnyeiből létrehozza a holnap mosolyát. " ‪ ;(Cservik Andrea‬ ;)

Törölt tag2015. április 7. 21:36

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2015. március 28. 18:17

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2015. március 28. 17:56

Törölt hozzászólás.

Meszarosnegabi2015. március 28. 12:10

Mondd láttad-e már,
hogy hány barázda
fut egy ember homlokán,
mi árulkodón jelezte
éveinek múlását.

Mondd láttad-e
a szemében a csillogást,
mi hírül adta benne
lakó Jóságát.

És figyelted-e mosolyát,
ajkának lágy mozgását,
mely büszkén árulta el
Szívének édes dallamát.

S nézted-e két tenyerét,
mivel simogat, etet, véd
munkálkodik, ad, elfogad
szeret, kényeztet nap mint nap,
s ha kell, e kéz egy tükröt tart eléd:

A TÜKÖRBEN MONDD, Ó MONDD
UGYE MAGADRA ISMERTÉL?

Törölt tag2015. március 22. 19:57

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2015. március 22. 19:52

Törölt hozzászólás.

0-12014. október 5. 19:12

''Nehéz igazán élni, de biztos!"

kapusi2014. augusztus 24. 13:21

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

kapusi2014. augusztus 7. 01:34

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

kapusi2014. augusztus 7. 01:27

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Aliiice2014. augusztus 5. 18:23

Szép!

"Haladok ahogy eddig.
Merre? Ezt nem tudhatom.
Beléd botlottam az utamon.
Miért?Ezt nem tudhatom.
Mennék tovább ha hagynád.
Csak a csend beszél, megyek vagy megyünk.
Az élet mulandó, ahogy a szerelmünk..."

kapusi2014. augusztus 5. 15:00

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

kapusi2014. augusztus 5. 14:22

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

NapsugarMia2012. április 21. 08:03

Élt egy kóbor lovag talpig páncélban, mindig úton, sosem boldog.
Padon ülve, levegőben, földön, s égben, faként, lombként,
Egy száll magában, ballonkabátban.
Álcája gyenge, léha, s mögötte acélban.
Járt, kelt, vértben, félve nem, de megtartva.
Látva mindent, felszínt törve, mindent mi lényeg. Kivéve Egyet,
Egyet, kit nem láthat senki sem.
Jött, zavar, félsz és kérdés, pátosz, káosz, vágy és mámor.
Törés
Végelő
Megint kérdés, hogy s miért,
Válasz nincs, jő Gyötrelem,
Győzelem, Kétség, vétség, Vér és Szégyen
Kell és mégsem, Képzavar
És elsuhant.
Vég?
Lép
Lépek, kérlek légy… Erős, Délceg
Szemem kémlel, s nem talál.
Vágy fáj, galamb
Tart harag, nem old.
És te vágyod, és én vágyom,
Bocsáss meg, mert gyávaságom
Félelmem, és büszkeségem nem engedett elébed.
Fájt, hogy fáj,
S perc nem telt, hogy ne gondolnék rád.
Szégyenem, félelmem nőt.
S míg te gyűlöltél, Én összetört,
Sírva nem nevetve,
Ordítva nem feledve,
Reménytelen kerestelek, arcban, fában, felhőben és végtelenben.
Légy boldog és boldog leszek
Szeresd, ahogy én akartam szeretni Téged,
Ha az idő velem, nekem, nekünk, velünk , értünk van.

NapsugarMia2012. április 21. 08:03

Élt egy kóbor lovag talpig páncélban, mindig úton, sosem boldog.
Padon ülve, levegőben, földön, s égben, faként, lombként,
Egy száll magában, ballonkabátban.
Álcája gyenge, léha, s mögötte acélban.
Járt, kelt, vértben, félve nem, de megtartva.
Látva mindent, felszínt törve, mindent mi lényeg. Kivéve Egyet,
Egyet, kit nem láthat senki sem.
Jött, zavar, félsz és kérdés, pátosz, káosz, vágy és mámor.
Törés
Végelő
Megint kérdés, hogy s miért,
Válasz nincs, jő Gyötrelem,
Győzelem, Kétség, vétség, Vér és Szégyen
Kell és mégsem, Képzavar
És elsuhant.
Vég?
Lép
Lépek, kérlek légy… Erős, Délceg
Szemem kémlel, s nem talál.
Vágy fáj, galamb
Tart harag, nem old.
És te vágyod, és én vágyom,
Bocsáss meg, mert gyávaságom
Félelmem, és büszkeségem nem engedett elébed.
Fájt, hogy fáj,
S perc nem telt, hogy ne gondolnék rád.
Szégyenem, félelmem nőt.
S míg te gyűlöltél, Én összetört,
Sírva nem nevetve,
Ordítva nem feledve,
Reménytelen kerestelek, arcban, fában, felhőben és végtelenben.
Légy boldog és boldog leszek
Szeresd, ahogy én akartam szeretni Téged,
Ha az idő velem, nekem, nekünk, velünk , értünk van.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom