Saját versek vagy idézetek

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

obsitos352021. december 30. 14:50

két lábon állok nem többön
azért lakom a lakó tömbön

adamvagyok2021. július 24. 00:25

-Strausz Ádám -15

S míg élek, szeretni foglak!

Láttalak, s testem, mint a kocsonya
Remegni kezdett. Lassan közeledtem, majd
kezet nyújtottam feléd.
Te megfogtad, majd megráztad azt, érzelem nélkül.

Szemedbe néztem, leplezni próbáltam a bizonytalanságomat.
Talán sikerült.
Talán mégis jobb lett volna, ha átlátsz rajta
és érezni kezded azt, amit én irántad érzek.

Sima orcád néhány pillantása kényesen simogat,
mint fecskemadár a nyarat, magához hívogat.
Szemed tükrében fáradtság látszott egy nehéz nap végén.
Azon kívül; én ragyogást láttam benne.

Csupán egy pillantásod is képes megrészegíteni.
Mintha elkábultam volna, csak beszéltél hozzám.
Hangod, mint a kellemes zene, mely mélyen
a fülemben szól és lágy álomba ringat.

Bájosan csillogó szemed, gyönyörködtető mosolyod;
Én akarok lenni a legközelebbi rokonod…
Csak távolról figyellek, s tekintetem elakad,
Figyelmem csak rád szegül. És a szívem;

A szívem már csak érted üt 1-1 verést, és közelségedre
testem úgy telik meg boldogsággal, mint a tüdő,
melyet telítettségig áraszt a finom, friss levegő.
Mert te vagy az, az ereimben futó vér,
mely mozgásra bírja szerveim, s
mely nélkül az életem semmit sem ér..

Ma ismét láttalak, de most másképp.
Gyengéd csókodat nyomtad valaki arcára,
halvány szívem mély bánatára.
Ha már ezen a világon nem ölelhetsz,
akkor aludjak örökké és álmodjak.
Mert az álmomban, örökké velem lehetsz.

Ahj, de felednélek, talán el is kéne már.
De nem tudlak, hisz hogyan tudnálak téged ily könnyen elengedni.
Képtelen vagyok rá, de, ha képes is lennék,
én ilyet még akkor sem tennék.
Mert szeretlek, s míg élek, szeretni foglak!

197103212021. április 15. 07:50

Ezt a verset 15 évesen írtam a nagynénémnek!

Anyák napja van ma,
Minden gyerek csokorral szalad haza.
Csak én ballagok egyedül, árván,
Mert nekem nincs édesanyám.
Van, de eldobott,
Teljesen magamra hagyott,
Nem érdekli mi van velem,
Éli az életét nélkülem.
De ő nem anya, mert egy Édesanya
Gyermekét a széltől is óvja.
Félti, vigyázz rá
Ő az Őrangyala.
Ha beteg ágyba dugja,
Ha szomorú vigasztalja.
S bár a gyermek komisz, konok,
Mégis ő az éltető csillaga.
Sokan bántják az édesanyjukat,
Miért keresztezik az ő útjukat?
De ha ő már a földé,
Rájönnek hogy nélküle a
gyermekkor sincs többé
Nekem él az Édesanyám
Mégsem vigyázz rám!
Virágomat nem neki adom,
De ki kapja, vele együtt
a szívemet is adom!

obsitos352021. április 11. 15:25

Megettem már kenyerem javát
Nézek helyette más jobb kaját

Maminti32021. február 11. 21:23

Nem À la recherche… már
Te keresel, Te választasz, Én várom , hogy kiválaszanak.
Szembe jön , de csak fejtörő, zajok, robajok,szakadatlan.
Bújócskázó szavak , elrejtett mondat , ahogy írányítottad a szálakat, az elméd az amit szeretek őrülten mikor szembejön kirobban a szívem.
Hát kell ez nekem, kell ez nekünk, kergetőzni ,megcsalódni, ordítani a melkasunkból szakit magával mindent,
Azt mondod húz ereszt, miköben mikor szeretve kereslek kinevetsz, s mikor hagyom hogy menj visszatérsz szüntelen.
Azt mondom engedj, engedd, hogy úgy menjek, hogy a szívem ne hasadjon bele.
Hisz nem vagyok senkid , nem szeretsz, a te szíved nem vessz bele.
Az éles elméd amit úgy szeretek, ahogy írányította a szálakat,
nem Értem, de Velem, s e közben okol mindenért engem .
S e közben megint szembejön, majd elsuhan.

nem kellek, nem szeretsz, nem kellek, menj innen messzire.. ne keress

itondaRosclO2021. január 11. 01:49

Bogár

Mert ki vagy te?
Egy végtelen ciklus,
Amivel még csak nem is számolhatnék?
Mert mindig visszatérsz
Körönként folytatod
Veled előbbre nem jutok
Bármit is írok át
Visszajutok
Hozzád, de nem melléd
És úgyis tudom, hogy nem vagy te senkim

De mégis madzagon rángatsz
Mert a mintás nadrágodban
Bábszínházat vezetsz
Mikor az előadásodnak vége
Engem ledobsz a földre, 
S mikor újra játszod ugyanazt,
Ismét felveszel, s ismét ugyanúgy 
Mozdulok, ahogy mozgatsz

Mégis ki vagy te?
Csak egy barna, 
Holott a szőke az esetem
És tőzeg szemeidben
A fakó Holdat sem kereshetem
Nem lelem a kék eget
S mosolyodban lelkedet

ParkyMark2020. december 6. 17:03

A megfelelési kényszer felülírja a szabadságod,
A szabadság elvesztése reformálja a valóságot.
A szellemi börtönt szabadon kialakíthatod magadnak,
De a szabadsághoz a szülőföldön csak béklyót aratnak.

Lebillincselt jellemed egy gyorsuló világban
olyan, mint egy versenylovat jegelnénk a karámban.
Vedd le szépen a szemellenzőt magadról,
Mert későn ébredve nem szabadulsz a pokolból.

Ha jégtáblaként kerülsz a tengerbe,
Nem olvadhatsz bele a szürke pornépbe,
Mert gyorsan eggyé válsz a tömeggel,
És a víz mélyén találod magad elveszve.

PM

thekriszten2020. november 5. 12:49

Hol a madár sem jár

Arra nézek, hová gondolat se szegődik
Hol a vér beszennyeződik, emberi tisztaság leperzselődik, s csak a madár vesződik tovább...
Lélegzet megáll, s lelkem képzelődik a sötétséget látván, örök álomra szenderül az ártatlan, kinek az élet számtalan álarcban lehetőséget adott, de mégis át köszön az öröklét fátylán..

thekriszten2020. november 5. 12:48

Elég a gyertya

Elég, s mégsem elég a gyertya, mely gyászt sugallva lángol a hold felé
Tartja magát kecsesen, sárgállva nyújtózkodik hevesen holtak szeme elé
Várom, gyászoljon a sok derék, kik lába alatt megfárad a süppedék, hol egykor küzdött a nemzedék..
S mi, kik gyertyát tartottak megbecstelenítették a szent helyet, miről gyermekmesék ezrei, de inkább ezredei öntenék szavaikat belénk.
Sosem múlik el eme dőreség, csak marad a büszkeség, s ez nekik bőven elég.

obsitos352020. szeptember 23. 15:46

A bánat egy nagy óceán
Az öröm a tenger kis gyöngye
Talán mire felhozom
Össze is töröm

Ansellme2019. december 30. 16:12

Elengedlek

Búcsúzom most tőled,
te reménytelen nagy szerelem.
Elengedem két kezed,
s tudom, te sose jössz velem.

Évekig vártam, hittem,
a szerelembe majd bele őrültem.
Mikor pedig megkaptalak,
azt hittem, isteni akarat.

Azt hittem, te is érzed, hogy
minket egymásnak szánt az élet.
Testünk kívánta a másikat,
és mi utat engedtünk a vágyainknak.

Gondoltam, révbe értem, hogy
melletted élem le életem.
De te ezt máshogy akartad,
mondtad, neked nem kell kapcsolat.
Mondtad, te nem érzel semmit,
nem akarsz magad mellé senkit.

Szenvedtem, össze törtem,
hullott millió könnyem.
Az életem üres lett,
hófehér lelkem szürke lett.
Nem akartam tovább élni,
az úton tovább, nélküled menni.
Felakartam adni,
és gyorsan meghalni.

De az élet közbe szólt,
mondta ebből elég volt.
Felnyitotta két szemem,
és vissza adta a lelkem.
Vissza hozta a fényt az életembe,
és esélyt egy új szerelemre.

Míg élek, tudom fontos leszel,
az érzéseim irántad nem múlnak el.
De elengedlek téged végleg,
mert eleget szenvedtem érted.

Kívánok neked minden jót,
lásd az igazat és a valót.
Kívánok neked igaz szerelmet,
és, hogy boldogan éld le életed…nélkülem.

istenostora2019. szeptember 22. 10:16

Mondanék neked valamit, amit... kedves: Larissza-Abigel
Az - Eltévedt érzelmek c. soraid alkalmassá tesznek arra, hogy kiszabadulj a "világhálóból". Olyan valakit keress, keress, keress, aki nem gabalyodott bele ebbe a rabláncba, vele majd szót értetek. Jó úton jársz leányom.

istenostora2019. szeptember 21. 19:23

Csak szatírában tudom előadni fonákoldalra átfordított verseimet. A legrangosabb a "Trabant végrendelete" című kétütemű - betyársiratóm... Majd leközlöm, ha legalább 13-an követelik, hogy adjám már elő.

Larissza-Abigel2019. április 24. 18:52

Eltévedt érzelmek

Szívem zakatol
s bolyongok valahol.
Senki nem segít,
mert a világháló mindenkit elvakít.
Ordítok, kiabálok
s ti odavágtok!

Nem tagadom, hogy fájt,
ami vigasztal az az írás.
Ki írom magamból a bánatot,
hogy megtévesszem a látszatott.
Mindenkire rámosolygok,
de belül nyomorgok.

Iskolában tanítanak
s az életről hazugságot mondanak.
A sok szarság, amit fejünkbe vésnek
remélik, hogy végig kísérnek.
Nem tudom mit hisznek,
hogy a társadalomba bele illek?

El kell, hogy szomorítsalak.
Már lekéstem arról, hogy elfogadjanak.
Nem találom a helyem, társaságom
de önmagamat meg kell találnom.
Segítséget kitől kérhetnék?
De vajon megtennék?

Talán egyszer megtudom,
ha túl élem nyomorom.

Evelyn_20022016. április 3. 15:08

"Sebet gúnyol kit seb nem ért soha."

Sanya2016. március 21. 16:11

Remény..
Hiába van szívemben fájdalom
mikor kezed itt nyugszik a vállamon
bármennyire fáj és érzem
kívül nem látod, belül még is vérzem
Veszekedéseink,bánatom
ezek alakítják az álmom
s álmomba bármi rosszat látok
hiszek abban hogy ez csak egy furcsa átok
Másnap reggel,mikor felébredek,
reménykedem,hogy ma is szemedbe nézhetek
Szívem szerint mindig néznélek
És azt mondanám : Hidd el féltelek!
Féltelek magamtól
s mindenki mástól
hisz bántani nem csak én tudlak,
mint egy használt ruhát, csak úgy odébb dobnak
E gondolatok vannak a fejemben
csalódni lehet minden emberben
talán ezután is fognak bántani
de a remény segít tovább szárnyalni!

Eberle2015. június 5. 21:15

Nem zengek ódákat,
sem,díszpintyeket nem itatok.
Kanárik a négyzeten,
elharsogják akaratod.
Tudom,nem cserélsz majd.
Engem örökbe,örök körök közt,
eszméletbe iktattál.
Nem feledem jóságod!
Hamar sose voltál.
S minthogy ára csak a középszerűnek akad,
Dalnoka,s diadala vagy a régmúltnak,
Emelt fővel haladj!

BRITNEY2015. április 8. 19:06

" Percekre lehunyom szemem, hogy szétáradjon testemben az érzés. A félelem, mit el kell engednem. El, minél távolabb önmagamtól. Ha tehetném... ha tehetném lefesteném azokat a napokat, melyek felőrölnek és úgy sétálnék át rajtuk, mint egy hídon, melyek túloldalán farkasszemet nézhetek a rettegéssel. Nem, nem akarok mosolyt ragasztani az arcomra. Az mind csak vakolat, melytől egy eldugott kis sarokban újra meg újra megszabadulok... és nem marad más nekem, csak egy hosszúra nyújtott sóhaj. Nos, kinek hazudok akkor?
Kézfejemmel elmorzsolok néhány könnycseppet a színfalak mögött. Jól esne a csend, de lelkem mindig hatalmas lármát csap ott, amerre jár. Senki nem hallja meg a kiáltásom. Senki.
Itt hever előttem a könny áztatta fecni, hátam mögött cammog a múlt... egy lidércnyomás. Míg én kifaragom a saját ketrecemet, az idő múlik, szanaszét gurul, s én áthajolok felette. Oly jó lenne hinni, hogy valódi vagyok. Valaki olyan, aki a tegnap könnyeiből létrehozza a holnap mosolyát. " ‪ ;(Cservik Andrea‬ ;)

Törölt tag2015. április 7. 21:36

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2015. március 28. 18:17

Törölt hozzászólás.