Saját idézetek

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Sissyy2018. december 11. 21:27

A kitartás nem a teljesítmény függvénye,hanem az hogy milyen minőségű kapcsolatokat ápolunk.

Sissyy2018. december 11. 21:23

Ha szemem tükrébe pillantassz,tenger vagyok, végtelen,maga a megtestesült érzelem.
Van hogy óceán,mely hirtelen égbe nyúló hullámokat ejt szelek hátán ,és van hogy csak egy folyó,mely oly csendes és igaz,hogy az a szívedig hat.

By sissyy

U.vandaa2018. december 11. 21:03

De le kell dobnod a válladrol a múltat, mert egy idő után nehézzé válik, és nem fogod el bírni.

AnuBis012018. december 10. 21:10

Miért törekszünk arra, hogy tisztességes életet éljünk?
Segítünk másoknak, kedvesek vagyunk másokhoz, nem verünk át másokat, adakozunk másoknak.
Azért mert kapunk érte cserébe valamit a "karmától"?
Vagy csak ezzel nyugtatjuk a tudatunkat, hogy milyen értékes emberek vagyunk?

Miért próbáljuk szebbé tenni a világot?
Hogy valóban szebb legyen, vagy azért, hogy nekünk jobb legyen?
Ha megpróbálunk valakit szeretni, azt azért tesszük, hogy ő jobban érezze magát tőle, vagy pedig azért, hogy mi magunk?
Az egész világ egy undorító önzőségre épül.
Minden ember benne egy utolsó féreg, aki hazudik önmagának és másoknak.
Engem is beleértve.
Minden embernek le kell győznie a saját vágyait, érzéseit, önzőségét ahhoz, hogy igazán értékes ember lehessen.

kodolanyietter2018. december 9. 09:30

Te vagy

Az égbolt vagyok,
Te a felhő alatta,
Zöldelő pázsit vagyok,
Te a friss fű rajta.
Holdfény vagy,mely beragyogja az éjszakát,
Napsugár vagyok ,ami fényesiiti sziived hajnalát.
Ott vagy,ahol a nagy fenyők gyantásan susognak,
Ahol hallatszik a tehenek hangos kolompja.
Finom legelő ,az élet forrása,
Természet szépsége az élet adománya.
Hegyek alatt élni a csordába,
Biztonságot kapni ajándékba.
Tiszta viiz az itatóban,
Az értékek kihalóban.

kodolanyietter2018. december 9. 09:26

Erdő.
Erdő alatt süt a Nap,
Beborulni sose hagyd.
Zöldelő fák boriitják a dombokat,
Meleg szellő fújdogálja a lombokat.
Patak mellett néhány ló,
Közelebb egy kiscsikó.
Tehénkéim messze járnak,
Nagy esőben bőrig áznak.

hangyasz2018. december 8. 22:56

Szerelmem


Ha a lelkemnek lenne szárnya,
Minden nap ablakodba szállna.
Benézne a párás ablakon,
Álmos reggelen,s hűs alkonyon.

Ha a lelkemnek lenne könnye,
Mind a hű szívedre csöppenne.
Sírná neked minden bánatát,
Elűzve álmot, s az éjszakát.

Ha a lelkemnek lenne hangja,
Szívednek édes zene szólna.
Szebb hangon mint az a sok madár,
Mi tavasszal ablakodba száll.

Ha a lelkemnek lenne karja,
A földből nagy halmot kaparna.
Bele feküdne, hogy végzete,
Ott érje, hol pihen szerelme.

S Isten akkor nekem szárnyat ad,
Át ölel az édes pirkadat.
Hol szárnyam betakar majd téged,
S égig emel, örök szerelmed!

kodolanyietter2018. december 8. 17:20

Orrotok kásás volt és pépes,
Puha volt, mint egy finom krémes.
Párolgott belőle testyetek finom illata,
Megmutattátok melyik lelketek legszebb oldala.
Önzetlenül,félelem nélkül szeretni,
Nem győztelek titeket követni.
zORD , vagy bamba külső ellenére,
Befogadtatok kebletek pelyhes melegébe.

S70RM2018. december 8. 10:26

Ha lovagolni szeretnél, nem azt nézed melyik megyéből származik a ló.

AnuBis012018. december 3. 14:17

Hogyan lehet az, hogy akárhányszor is töri össze a lelkedet az, akit teljes valódból szeretsz, nem veszíted el az iránta érzett szeretetet?
Ez nem szerelem, az csak illúzió.
Ez valami sokkal hatalmasabb.
Mint ha a lelked jelezne a tudatodnak, hogy küzdjön érte bármi áron, még ha pofonokat is kap tőle, mert szükséged van rá.
Mint ha a lelked próbára tenné az elmédet, és minden emberségedet.
Aztán a végén kiderül, hogy az elméd eggyé tud-e válni a lelkeddel.
Ha igen, akkor csoda fog történni és az aki eddig fájdalmat okozott, többé nem fog.
Ő is fog tudni szeretni téged.
Ha pedig nem, akkor jön a továbblépés kísérlete.

Kopinec2018. december 1. 22:25

Ha magadtól nem vagy boldog, akkor nem vagy, de ne várd azt hogy az a valaki boldoggá tesz, mert az csak a boldogság felszíne lesz, az őszinte boldogság az mélyen önmagunkból fakad, nem mástól, az a valaki ehhez csak hozzáad, vagy elvesz belőle.

Henrik2018. november 30. 00:05

A fiatalság forrása ha azt érzed,hogy többre vagy hivatott mint ahol jelenleg tartasz!

Szimonetta952018. november 29. 15:16

Néma vagy

Nézem, ahogy a sarokban ülsz, s görbe botodra támasztod reszkető kezed.
Visszaemlékezem…
Sötét hajad volt, karcsú derekad, s kacajod: édes, mint a méz.
Nem volt fájdalmad, mindig csak nevettél és beszéltél.
Beszéltél a szerelemről, az életről én ittam minden szavad.
Most, néma vagy, pihensz.
Én beszélek Neked a szerelemről a csalódásaimról, az örömeimről.
Csak, most én ülök abban a sarokban.
Hiányzol, magamban beszélek, de tudom most is figyelsz!
S amikor kimegyek sírodhoz: Te iszod a szavaimat.

Az őrangyal könnye
Ülök, s imára kulcsolom kezem: Kérlek Istenem, segíts a szegényeken!
Segíts, hogy a világ újra szép lehessen, ne éhezzen egy gyermek sem!
Aki ma koldus, holnap király legyen, s vezéreljen szeretetben.
Testvér a testvérnek ne legyen haragosa, ne hagyja gyermekét el az édesanyja.
Feleség férjnek hű társa legyen,
Kívánok igaz barátot minden emberben.
Imám végére érve egy könnycseppet látok,
Az őrangyalom, velem imádkozott.

Hálaének
Köszönöm az életnek, hogy élhetek. Istennek ezt a törékeny lelkemet.
Köszönöm az angyaloknak, hogy puha szárnyukkal mindig betakarnak.
Hálás vagyok minden emberért, mert az életem tőlük szép.
Van közte barát, és megtanulandó lecke, de így lettem gyengéből egy pici cserje,
Mely lassan érik, tisztán és bölcsen.
Nagy tanítóm volt a csend a télben.
Hálás vagyok mindenért az életben,
Mert békére lelhettem Isten kegyelmében.

A Szerelmemnek

Emlékszem arra az estére, amikor néztem, ahogy alszol, pilláid könnyen, a szemedre hajoltak.
Arcod vonala egyszerre volt pamutfonál és erősen festett ecsetvonás.
Harmóniában táncoltak.
Szád vonala, mint egy tenger lassú hulláma tört felém.
Nem féltem azon az éjjel.
Ahogy aludtál tudtam, te leszel a sorsom, és nem akarom, hogy az élet hulláma ellenünk táncoljon.
Szeretnék halad lenni, mely benned élhet, s te lennél a hullám melyben simogatnál, ha félek.
Ringatózzunk együtt, az élet vizén nem feljebb vagy lentebb. Egy mederben.

Őszi este
A kedvenc fotelembe merevedve, kinézek a távolban lévő hegyre.
Ködben cikázik, azt hiszem morcos.
Néhol fellélegzik egy-két színfolt.
Elered az eső. Az őszi cseppek virgoncul táncolnak az ablakomon.
Még, hogy szunnyad az ősz, megpihennek párkányomon.
Nézem őket, mosolyognak rám. Úgy érzem, azt mondják: köszönjük, hogy vártál.

A zord külső
Látlak ám, hogy egy görbe mosoly húzódott a szádon,
De félsz, nehogy valaki meglásson.
Tudom, hogy a lelked csillogó gyémánt, de elrejtetted, mert féltél.
S inkább vagy zárkózott, félénk és szomorú.
Mert úgy gondolod, aki vidám, tőrbe csalják.
Félsz…
Engedd, had legyek lámpásod.
Vesd le az álarcot, mutasd meg büszkén a zafír gyémántod.
Mennyi színben csillogsz, milyen különleges vagy!
Én mondom: a barátod!

Köszönöm
Őrangyal köszönöm neked,
Léptemet óvod, félted.
Sírásközben szárnyaiddal betakarsz,
Angyali énekkel álomba ringatsz.
Minden nap imádkozol értem,
Könnyeiddel áztatod a vétkem.
Isten előtt közben jársz értem,
Halálomkor szeretettel fogod majd a kezem.

A virág
A virág gyenge növény, ilyen vagyok én is.
Hiába van karom, gyenge még is.
A lábaim picik, léptem néha lassú, az élet dolgaid cipelni egy szép magassarkú.
Szirmaim vidámak, de néha elered az eső és törékennyé válok.
Olyankor várom a napsütést, melyben megfürödhetek.
Újra a virágod lehetek.
Szép, de gyenge, derűs, de érzékeny, vidám, de néha szomorú.
Kérlek, óvd a virágod!

Karácsonyi zsoltár

Harang szava csendül szívemben, szenteste éjjelén,
Családommal, hálával indulunk a templomi jászol felé.
Szívünkben köszönetet, hálát és imát viszünk a kis Jézushoz
Megköszönjük, Szűz Máriának, hogy a világra hozott.
Megváltónkként a szentestét bearanyozod, s a fa tövében állva
A szereteted reánk árasztod.
Kisgyermek csodálkozó tekintete a fára néz, s nem érti mi ez az egész.
De hiszi, hogy a szeretetet, amit ilyenkor érez, kiárad a világ összes emberéhez.
Az ajándékot, melyet ilyenkor megkapunk, az év összes napjára beosztjuk.
S annyi minden ember kívánsága: hozzon a Jó Isten, áldást, a világra

larion02018. november 23. 12:54

"Az élet szar ezért szokás színezni" Katona Larion 2018.nov.23.

AnuBis012018. november 19. 17:36

Olyan ez a világ, mint egy sötét sűrű erdő.
Lépegetsz a sötétben, de nem találod a kiutat.
Ha szerencséd van, egyszer megpillantasz egy fényfoszlányt a távolban, de a sok fa utadat állja.
Itt dől el mennyire vagy erős.
Ha elég erős vagy, megindulsz a fény felé, ha nem tovább lépkedsz a sötétben.
Ám ha elindulsz, számolnod kell azzal, hogy az összes fa az utadba fog állni azért, hogy ne érhesd el a fényt.
Addig meg ne állj, amíg a fényt el nem éred, bárhány fa is állja az utadat, mert ugyan nem tudhatod mi vár ott a fényben, de azt igen, hogy a sötét erdő vége.

AnuBis012018. november 19. 16:12

Vékony vonal húzódik az érzéketlenség és a túlérzékenység között.
Ha elfordulsz az érzelmek elől, érzéketlen leszel.
Ha feléjük fordulsz, sebezhetővé válsz, túl érzékeny leszel a negatív hatásokra.
Hogyan találd meg az egyensúlyt a kettő között?
Hogyan szeress úgy, hogy közben ne függj a szeretettől?
Talán a legnehezebb létbeli kérdés.
Még tán fontosabb is, mint hogy miért születtünk erre a világra.

Vmk19842018. november 8. 19:42

Szenvedek... sòhajtott fel a hold.- majd tétovan fejét lefelé bòlintvàn sugott valamit. Kisebb ez a világ annàl, minthogysem arra vetemedjek,hogy ne vilàgîtsak tovàbb, mert szeretem ahogy rám nézel, ahogy a kràtereimet vizslatod, ahogy kacér nevetésed a szemembe csôkolod.

AnuBis012018. november 1. 17:19

Egy vékony hajszálon múlik, hogy élni akarsz-e, vagy meghalni.
Az egyetlen mozgatórugó, ami az élet felé lendíti a mutatót, az ha jobbá akarod tenni a világot, magad és mások számára.
Ha ez nincs meg benned, akkor csak meg akarsz majd halni.
Fel fogod tenni a kérdést: mi értelme az életnek?

AnuBis012018. november 1. 16:59

Néhányunk életében eljön a pillanat, amikor már megfulladunk egy helyzetben, mikor már feladjuk a harcot, mikor végleg elvetjük minden lehetőségét a változásnak.
De aztán hirtelen jön egy pillanat, amikor történik valami olyan, ami hihetetlen és váratlan, ami kiutat mutat a helyzetből.
Úgy tűnhet, hogy tőlünk független esemény.
Erőt ad a folytatáshoz, de egyben elhozza a változást.
Ekkor olyan érzés fut át rajtunk, mint ha a lehetetlenség valósággá válna.
Lehet nem tudod, de van egy képességünk.
Mi magunk nyújtjuk a segítő kezet.
Mert mikor a tudatunk már feladja, a lelkünk közbe lép.

Wasabi2018. október 26. 16:12

~Olyan vagyok mint a tükör
Ha a szemembe nézel magad látod
Se többet se kevesebbet
És ez a rossz szavakra is vissza hat.~

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom