Mi kell a személyiség fejlődéséhez?

Kerouac2009. június 12. 07:12

Nem ellenzem, csak haszontalan. Azt mondod vele, az ítélkezéssel: ez vagy te. Ilyen és olyan vagy. Miközben azt sem tudod, hogy te ki vagy?!-VALÓJÁBAN. (ez most nem személyeskedés :)) Delphoi: Ismerd meg magad. Ki vagy? A tested? A gondolataid? Az érzéseid? Ez mind változik. Van valami ami nem változik? Ami örök, változatlan? Ha találsz ilyesmit, akkor AZ VAGY TE. És persze mindenki ''más'' is, VALÓJÁBAN :))

zsuka952009. június 9. 16:36

Ezt a valójában dolgot az ítélkezés célpontjára vagy az ítélkezőre mondod? Mert nem egészen értem, én először úgy szűrtem le, hogy az ítélkezést ellenzed, de a zárójel utáni rész most már nekem azt takarja, hogy aki felett ítélkezünk, az tudna változtatni valamit.

Kerouac2009. június 2. 13:13

Az ítélkezés vélemény. És mint ilyen, törvényszerűen korlátozott, torz, mert jottányi köze sincs a valósághoz, csupán a valóság általunk észlelt pindurka szeletéhez, esetleg, és azt is csupán szubjektív alapon tesszük. (Te is születhettél volna oda, annak, ami felett épp ítélkezel, stb)
Ha azonban abból indulok ki, hogy minden emberi lénynek - így nekem is - hatalmas ''tér'' áll a rendelkezésére, ahol van módja jobbá válni, mint amilyen, akkor már csak a döntésére van szükség, hogy azzá váljon, ami VALÓJÁBAN!

zsuka952009. június 2. 09:40

e-batta, nekem is tetszik ez az idézet, de ezzel tulajdonképpen, hogy neked tetszik, nem önmagadat hazudtolod meg? Mert ha jól értem ennek a mondatnak a lényege, amit Kerouac kiírt az, hogy ha nem ítélkezünk, akkor elrontjuk az emebert, ha pedig van egy jó véleményünk róla, akkor azzá tesszük. Épp csak a mi problémánk maradt ki belőle: hogy ha az ember nem jót, hanem rosszat ítél másról, akkor mi lesz? Tudtok ráválaszolni?(remélem érthető voltam, ha nem, akkor szóljatok!)

e-batta2009. május 23. 12:20

Ez nagyon tetszik!

Kerouac2009. május 23. 08:13

Amikor ítélkezem, korlátozom a másikat is, és magamat is. Van egy jó mondás: ''ha az embert olyannak vesszük, amilyen, rosszabbá tesszük. De ha olyannak vesszük, amilyennek lennie kellene, azzá tesszük, amivé lehet.''
Próbáljuk ki! A csoda ebben az, hogy magunkon is kezdhetjük :))

e-batta2009. május 22. 02:18

Mert majdnem mindig az első benyomás dönt, akár bevalljuk, akár nem. Nagyon nehéz egy már kialakult véleményt magunkban átírni, sajnos emberek vagyunk, és esendőek. Viszont ha valakivel hosszabb ideig (akár kényszerűségből, akár másért) együtt vagyunk, és jobban megismerjük, lehet, hogy kiderül, teljesen más, mint az a skatulya, amibe mi szépen bedobozoltuk. Ezt a beidegződést viszont nehéz már felülírni, a korral pedig egyre nehezebb. Egy idős ember ha meglát egy motorost, bőrdzsekiben, cigivel a szájában, televarrva tetoválással, akkor elkönyveli bűnözőnek (huligánnak, ahogy ők nevezik). Lehet, hogy az illető egy jól prosperáló vállalkozás ügyvezető igazgatója, és szabadidejében így ereszti ki a gőzt. Ez nagyon sarkos példa volt, de arra gondoltam, hogy nagyon igaz az a mondás: ne ítélj, hogy ne ítéltessél. Van egy idézet, amit én küldtem be, Frank Herbert-től: ''A gondolat, akár kimondják, akár nem, valóságos dolog, és ereje van.'' Ez szerintem ideillik.

zsuka952009. május 21. 18:40

Miért kell erről lemondani? Szerintem ítélhetsz, de először csak magadban.

e-batta2009. május 21. 12:27

zsuka95 nekem évekbe telt míg leszoktam arról, hogy első látásra ítéljek. Nagyon nehéz volt.

Kerouac2009. május 21. 07:22

Vágy, tűz, katarzis, menny és pokoljárás, ébredés és egy Mester. Ez a kezdet.

zsuka952009. május 20. 16:32

e-batta, én értem, és teljesen egyetértek veled. a viszonyítási pontról pedig eszembe jutott az a dolog, hogy néhányan azt állítják, nem jó a látottak alapján megítélni embereket, de a külső mégis tükrözi valamennyire a belsőt...

e-batta2009. május 20. 00:06

Szerintem ezt nem lehet leredukálni képletekre, vagy eszmefuttatásokra. A leginkább fejlődni ráható környezetben lehet, mert önmagától senki nem fejlődik, szüksége van külsö ösztönzésre, értékekre, viszonyítási pontra. Ez nem olyan, hogy ma elhatározom, márpedig én egy különleges egyéniség leszek. Velünk születik egy alap (nevezzük genetikai lenyomatnak, vagy akárminek), és erre rakódnak a tapasztalatok, benyomások, megélt folyamatok. Ez most nagyon filoszos volt, azt hiszem bele is kavartam magam, remélem, van aki érti.

Timi18452009. május 19. 21:16

Én sokat tanultam erről még a középsuliban, és rájöttem, olyan lehetsz amilyen csak szeretnél. Csak döntés kérdése az egész, meg kitartásé.

Omikron2009. május 19. 15:35

Ha a személyiség csúcsa 'A' akkor
A=X+Y+Z
ahol X=poén, Y=játék, Z=szorgalom

zsuka952009. május 15. 18:34

Ez a kérdés bennem is felmerült sokszor. Persze még fiatal vagyok, nem rendelkezek túl sok tapasztalattal, mégis nem tanácsolnék semmit. Nos, azon, hogy mit értünk személyiségnek, az egy dolog. De az én véleményem az erről, hogy felesleges ezen töprengeni, mert ha így gondolkodsz, és az eseményekre úgy tekintesz, hogy melyiktől fejlődik a ''sajátosságod'', akkor nem fogod elérni azt, amit akarsz.

Kerouac2009. május 15. 18:13

Bocsánat, nem Voldemart, hanem Voldemort!!

Kerouac2009. május 15. 18:12

Fiatal levelezőtársunk, Voldemart ihlette a témát, amit ez úton is köszönök szépen :))