Magány

Törölt tag2018. május 22. 21:57

Törölt hozzászólás.

hope-radius2018. április 1. 20:41

Hát engem a sors rákényszeriiit csak a magányra....és eddigi életembe csak csalódásokat kellett átélnem.....évekig vágyakoztam egy fiú iránt feleslegesen....de épp most már ott tartok hogy kezdek túl lépni rajta...mert nagyon reménytelen ez a szerelem.....mert a fiú iszonyatosan nagyon büszke....és már a munkája miatt beképzelt is lett....és nagyon kilátástalannak láttam....ő soha semmit nem fog értem tenni....úgy mondva egy kicsike szalma szálat se tenne értem keresztbe...annyira szemét ez a fiú sajnos.....de az előző is sajnos ilyen volt....úgy hogy nagyon nehéz....és fájdalmas a reménytelen szerelem én csak ezt ismerhettem meg sajnos....

arnyeknelkul2017. december 12. 19:30

Vannak, pozitív emlékek, melyeket nem tudok megosztani senkivel...hozzászoktam, hogy nem vesznek komolyan, jelenti a nevem a bölcsességet, az Isten bajnokát, még sem vesz körül olyan barát aki velem vagy nem velem, de inkább kisajátítom magamnak a Paradicsomot, és egyedül megyek oda...

Lheanna2017. november 3. 19:34

A magánynak van fényes, és sötét oldala is. Sokszor a világ kényszerít a magányra, de így legalább egy falat állítasz a sok mocsok elé, ami megpróbál behatolni és megfertőzni, még ha ez néha szenvedéssel is jár. Persze, ez nagyon függ a személyiségtől is, hiszen ha egy ember "magányos farkas" típus, akkor egyértelműen jobban érzi magát egyedül, mint társaságban. Ám ha vágyna másra, de nincs... Az szörnyű lehet. Azonban azt vallom - még ha az előbbiek táborát is gyarapítom -, hogy "Az ember társas lény". Hiába süllyed egyre mélyebbre a világ, és hiába lesznek egyre szürkébbek az emberek, mindenkiben ott van a remény, a vágyakozás, hogy valahol a sok milliárd ember között ott van az az egy, legyen az férfi vagy nő, akivel akár a legbelsőbb gondolataidat is meg tudod osztani, és akinek ha mélyen a szemébe nézel, ott szinte új dimenziókat láthatsz meg.

gersti2015. december 26. 07:00

Egy darabig.

arnyeknelkul2015. december 26. 06:53

Pont jó társaság.

Klarab.2015. december 24. 19:04

@Long_Johanny:
Én társaságban érzem úgy, hogy nem tetszik amit magamban látok.
Ritkán járok társaságba, talán azért.
Most volt évzáró ünnepség a cégnél. Elég is volt a színjátékból.

gersti2015. december 24. 14:28

@Long_Johanny: Ne félj!Az is Te vagy. :)

Long_Johanny2015. december 23. 22:15

@Klarab.: Azt hiszem félek a tükörtől, mert néha nem tetszik amit benne látok.

Klarab.2015. december 23. 20:09

"Sok ember fél a csendtől, a magánytól. Fél a tükörtől, amelyet a csend, a magány tart eléje. Mert az ember sohasem az, akinek társaságban látszik,
akinek emberek között mutatja magát. Az ember mindig az, aki csendben, magányban szembenéz önmagával."

Én így gondolom.

-Av2015. december 23. 13:55

Minden nap látok egy lányt,aki majd belehal a magányba. (...) A várakozásba.

gersti2015. december 23. 10:38

@arnyeknelkul: Ugye,ezt nem gondolod komolyan?

arnyeknelkul2015. december 22. 19:12

Arra jutottam, azzal töltöm elkövetkezendő életem, akit szeretek...magammal (szóval magányosan)

gersti2015. december 8. 14:12

Valahol olvastam:A magány a lélek diétája.Talán Ancsel Éva?

Tundi8252015. december 5. 21:29

Ha magányra vágyunk, szerintem sosem egyedüllétre van szükségünk. Egyedül semmit nem tudunk megcsinálni, sötétben, hidegben csak fázunk, vakon tapogatózunk előre, és semmire sem jutunk, mert magunk vagyunk. Csak a megfelelő ember közelsége kell számunkra. Lehet az bárki, ha ő ott van, minden kicsit világosabb lesz.

gersti2015. november 29. 15:29

@Long_Johanny: Tökéletesen így gondolom én is.

Long_Johanny2015. november 28. 21:48

Nem sok bölcsesség ragadt rám az évek során, de a magány bölcsességét ismerem.
Sokszor gondoltam, hogy magányos vagyok. Minden esetben tévedtem. Nem voltam soha magányos, DE...
Magányos akartam lenni, mert belül valami fájt.
Belemartam azokba akik közeledtek hozzám.
Többnek gondoltam magam a körülöttem lévőknél, ezért megaláztam őket.
Nem hallgattam meg senkit és nem osztottam meg a gondolataim senkivel.
Gyengeségemben erősnek és fölényesnek akartam látszani.
Azt hittem a magány jó valamire.

Rájöttem, hogy a magányra soha nincs szükség. Néha olyan dolgokra van szükség van, amit szeretünk egyedül csinálni és ezt a környezetünk is tudja. Ehhez nem kell magányosnak lenni.

gersti2015. november 27. 06:27

időnként szükség van rá

somebody202015. november 25. 12:45

néha kell

vviki1312012. február 26. 11:19

Nem értem ezeket az embereket! Ibus miért nem próbálsz olyanokkal lenni, akikkel nem érzed magad magányosnak?Ha már hibáztál a választásnál, miért nem javítod ki a hibád?