Ma olvasott idézet, ami megfogott

Olyan idézetet várunk ide, amit ma olvastál, és nagyon megtetszett, elgondolkodtatott.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

cassiopeira2019. június 14. 14:06

Amikor az otthon egyik lakója, egy idős ember, aki mindig rosszkedvű volt meghalt, senki nem siratta meg. De a szoba rendbe rakása során találtak valamit, ami annyira megérintette a szívüket, hogy szemükből könnyek törtek elő.

Az idősek otthonának világszerte rengeteg lakója van. Minden nap több ezer idős ember várja a látogatókat vagy legalább egy telefonhívást a családjuktól, távoli rokonuktól.

Életük vége felé közeledve azonban egyre többet csalódnak, és reményüket vesztve a szomorúság álarca mögé bújnak. Így tett az a férfi is, akiről ez a történet szól.

Amikor a gondozók átnézték a holmiját, élete emlékei között megtalálták ezt a verset:

„Kinek gondoltok, amikor rám néztek?

Mit láttok? Kit láttok, nővérek?

Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.

Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,

Hogy "Próbálja meg!" - választ sem kaptok.

Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,

Eltűnik mindig a zoknija, cipője…

Kényetekre-kedvetekre átadja önmagát,

Fürdetés, etetés tölti ki a napját.

Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?

Szemetek nyissátok: hisz` ez nem én vagyok!

Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva

Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…

Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,

Szerető fészkében egyik fiókája.

Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,

Szerelmes társának boldog bevárója.

Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik

Esküm emlékére, mit tartanom illik.

Huszonöt évemmel, magam is apaként

Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.

Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!

Téphetetlen szálak minket összefűznek.

Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,

De marad a párom, így nem hullanak könnyek.

Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,

Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.

Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.

Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.

Gyermekeim most már nélkülem megállnak.

Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.

Most már öreg vagyok. Kemény a természet.

Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.

A test, a kellem, erő széthullik, elillan,

Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.

Ám az éltes testben ott belül fiatal

Vagyok még. Tépett szívem duzzad:

A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.

Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,

Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.

Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.

Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:

Nézz csak meg közelről: hát ez vagyok én!!”

Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét.

Egy nap valamennyien ilyenek leszünk! A legjobb, legszebb dolgokat a világon nem láthatjuk vagy érinthetjük meg… a szívünkben kell éreznünk őket!

Szívszorító! Miután az idős bácsi elhunyt az idősek otthonában, a nővérek találtak valamit, ami megváltoztatta az életüket

https://blikkruzs.blikk.hu/test-es-lelek /lelki-ugyek/szivszorito-miutan-az-idos- bacsi-elhunyt-az-idosek-otthonaban-a-nov erek-talaltak/5f2jer5

cassiopeira2019. június 14. 13:50

Sűrűn előfordul, hogy amikor betérek a hírszerkesztőségbe, s megkérdezem a kollégámat, mi van, így válaszol:- Semmi különös. Alig vannak hírek.
Semmiféle botrány, szerencsétlenség, rettentő bűntény.Alig vannak hírek. Mintha valóban volna ilyen nap.
Valahol egy sebész éppen ott áll betege nyitott mellkasa fölött, megállítja a már hatvan éve dobogó szívet, három eret kapcsol hozzá, majd újraindítja. Amikor ez a sebész gyerek volt, ilyesmi csak a tudományos-fantasztikus könyvekben fordult elő.
DE ez nem elég érdekes ahhoz,hogy a címlapokra kerüljön.
Valaki szerelmes lesz. És bármi történjék is aznap- béketárgyalások a Közel-Keleten és politikusok kisded játékai-, semmi sem versenyezhet a szédítő örömmel, azzal a ritka és csodálatos érzéssel, hogy valaki tökéletesen összhangban van a világmindenséggel. De erről nem adnak ki sajtóközleményt. Valahol egy osztályban egy öt éves kisgyerek megérti, hogy kettő meg egy az három.Ezt fölfedezések sora követi majd. És talán valamikor ez a gyerek oldja meg az emberiség egyik rejtélyét.
De lesz-e híranyag a gyermekről vagy a tanítójáról? Aligha.
Ma egy jó szakember megtudja, hogy a munkája, amelynek az egész életét szentelte, megszűnt. Holnap más szemmel nézi majd a világot, megpróbál valami értelmeset csinálni. Ám ebből sem lesz hír.
Ma vége szakad egy házasságnak. Egy férfi és egy nő egymásra néz, és tudja, hogy a valaha oly ígéretes viszony helyrehozhatatlanul megromlott. A gyerek bánata, akinek azt megmondják , hogy az apja ezentúl nem lakik velük, nem kerül be az újságokba.
Egy ilyen napon egy bíró odaszól a fiatal vádlottnak:- Adok még egy esélyt.- És szavai megváltást jelentenek annak, aki új életet kezdhet. De erről sem lehet majd olvasni.
Ebben a pillanatban egy csecsemő először lélegzik. Az élet leghihetetlenebb csodája mindössze statisztikai adat lesz.
Valaki meghal. Az öregek otthonában rátalál az ápolónő. Hívja az orvost és az illető családját. Előveszi a beteg kartonját beírja az időpontot, és elvégzi a szükséges papírmunkát. Ennek az embernek a halála bekerül az újságokba. A többi elhunyttal együtt fog szerepelni a halálozási rovatban. Az értesítésből kevesebbet tudunk meg róla, mint a hátrahagyottaikról.
Egyszerű életekben rendkívüli dolgok történnek, tele szenvedélyekkel,eredményekkel, kudarcokkal vagy tragédiákkal. És mindez olyan napon, amikor az újságokban "alig vannak hírek."
Bob Morris Minden hír benne van az újságokban? Reader`s Digest Válogatás magazin 1994. december 65.-66. oldal

cassiopeira2019. június 14. 13:02

A közelmúltban felelőtlenül belenéztem egy magazin házassági tesztjébe.
"Mikor kapott virágot a férjétől?"-ez volt az egyik kérdés.
Gondolkoztam rajta, de nem jut eszembe. Amióta Hanna lányunk öt évvel ezelőtt megszületett, biztosan nem.
"Mikor fürdött utoljára a kádban egyszerre a férjével?" Ketten egyszerre a kádban? Na ne!
"Kapott a férjétől mostanában verset vagy szerelmes levelet?"
Méghogy Ed verset írna? Amikor húsz éve, nőtlen férfiúként Európába utazgatott, a mamája írt neki, hogy legalább egy képeslapot küldjön, él-e, hal-e.
A válaszlapon ennyi volt: " Élek." Nem szokása szerelmes verseket írni.
"Képzelje el a férjét egy romantikus helyzetben!"
Ekkorra már rá jöttem, hogy a házasságunk veszélyben van, ezért hát keményen törtem a fejem. De csak az jutott eszembe, amikor Ed az ágyban feküdt ötéves gyermekünkkel, mert a kicsinek heveny gyomorrontása volt.
Aznap este teljesen kimerültem. Ed kizavart az ágyunkból, törülközőket terített a párnára, és egy nagy műanyag lavórt tett Hanna fejéhez. Miközben elhelyezkedett a viharosnak ígérkező éjszakai pihenéshez, hálásan kilopóztam egy másik szobába, hogy kialudjam magam.
Ezt a képet szeretettel őrzöm magamban.
De nem romantikus. További tűnődés után eszembe jutott az az eset, amikor szobatisztaságra szoktattunk egy kiskutyát,de az ágyra piszkított. Amint Ed hazaért a munkából, rámordultam, hogy mennyire utálom a kutyáját. Kirohant a házból, miközben ezt mondta:- Te megőrültél. Elmegyek a könyvtárba, ott legalább csönd van és nyugalom. Valamivel később könyvekkel tért vissza.- Nem hagyom, hogy egy őrült nő meg egy kutya elüldözzön itthonról- mondta.
Átkaroltam, és mindketten jót nevettünk. Nem volt romantikus jelenet.
Viszont minden Bálint - napra kapok Edtől egy doboz bonbont. Meg egy üdvözlőlapot. Általában karikatúrák vannak rajta, mert nem szereti a virágokat. Ennyit a romantikáról.
Tíz év házasság után el kell ismernem, hogy Ed nem hoz virágot, és én sem várom a kádban rózsaszín habfürdővel. De ha látom, hogy álmában műanyag lavórt tart a beteg gyerek feje mellett, összeszorul a szívem. Ha pedig nevetve megbocsát, amikor elzavarom, azzal teljesen rabul ejt.
Egy házasságban a legbensőségesebb pillanatok furcsák és ellentmondásosak lehetnek. Nem írhatóak képeslapra, de többet érnek, mint a versek és a szerelmes levelek.

Mary Arnold Miért rosszak a házassági tesztek? Reader`s Digest Válogatás magazin 1994. december

cassiopeira2019. június 14. 00:33

Volt egyszer egy férfi, aki négy feleségével élt együtt. (Az ősi Indiában még elfogadott volt a többnejűség.) Egy nap a férfi súlyosan megbetegedett, és már a halálára készült. Élete végén borzasztóan magányosan feküdt a halálos ágyán, ezért megkérte az első feleséget, kísérje őt el a másvilágra.
“Drága feleségem” – mondta a haldokló férfi. “Szerettelek éjjel, szerettelek nappal. Egész életemben gondoskodtam rólad. Most, hogy haldoklom, elkísérsz engem oda, ahová a halálom után megyek?”

A férfi abban bízott, hogy a nő igennel válaszol. Az első feleség azonban ezt mondta neki: “Drága férjem, tudom, hogy mindig szerettél, és azt is tudom, hamarosan meghalsz. Épp itt az ideje, hogy elváljunk egymástól. Viszlát, és minden jót neked.”

A férfi a második feleségnek is föltette a kérdést. “Drága feleségem, tudod, egész életemben szerettelek. Néha attól rettegtem, elveszítelek, de mindenkor kitartottam melletted. Gyere velem, kérlek.” A nő így válaszolt: “Drága férjem, az első feleséged visszautasította, hogy veled tartson, akkor én mégis hogyan követhetnélek téged?” A férfi a harmadik feleséget is magához hívatta, aki könnyekkel a szemében ismét csak elutasította a férfi kérését.
Már csak a negyedik feleség maradt, akit a férj rabszolgaként tartott, sokat bántott, és akivel sosem volt elégedett. Magányosságában és félelmében, mégis magához hívatta a negyedik feleséget. A férfi legnagyobb meglepetésére a nő így válaszolt a kérésre: “Drága férjem, elkísérlek utolsó utadon. Történt bármi is a múltban, szilárdan hittem benned. Sosem hagynálak el téged.”

A történet a bölcsesség története. Az első feleség a testet szimbolizálja. Hiszen ápoljuk, gondozzuk, öltöztetjük a testünket reggel és este. Megfelelő ételeket fogyasztunk, hogy életben tartsuk. A test ugyanakkor nem követ bennünket a halálba. A test meghal, a lélek pedig eltávozik belőle.

A második feleség a földi értékeket, a pénzt, a hírnevet, a pozíciót, a munkát, a birtoklást szimbolizálja. Sokan attól rettegnek, hogy mindenüket elveszítik. Pedig a halálba, a halál utáni életbe semmilyen értéket nem vihetnek magunkkal.

A harmadik feleség a családot szimbolizálja. Mindenki rendelkezik hát harmadik feleséggel vagy férjjel. A szülőket, a gyereket, a testvéreket, a párkapcsolatot, a barátokat, a társasági életet szintén nem vihetjük magunkkal a halált követő életbe.

A negyedik feleség vagy férj Buddha tanításai szerint a tudatot, a lelket szimbolizálja. Ezért követi a haldokló férjet a negyedik feleség, akiről pedig a férfi nem gondoskodott az életében. Ha mélyen magunkba tekintünk, szinte mindenki érzett már dühöt, haragot, mohóságot és elégedetlenséget az életében. Ezek az érzések a buddhizmus szerint a karmát jelenítik meg. Márpedig a karmától nem lehet elmenekülni, azt visszük tovább a következő életekbe…

A buddhisták szerint mindenkinek 4 felesége vagy 4 férje van

cassiopeira2019. június 14. 00:16

Sátán összehívta a démonokat a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében ezt mondta:

- Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak
istentiszteletre. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük. Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek istentiszteleteikre, engedjétek, hogy magukhoz vegyék az úrvacsorát, de lopjátok el az idejüket annyira, hogy ne legyen idejük arra, hogy igazi kapcsolatot alakítsanak ki Jézus Krisztussal. - mondta a Sátán és így folytatta: - Eltéríteni őket attól, hogy megragadják a kapcsolatot a Megváltójukkal és fenntartsák ezt az éltető kapcsolatot egész napon át!
- Hogyan tegyük ezt? - kiabálták a démonjai.
- Kössétek le őket az élet mellékes dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok a gondolkodásukat", - válaszolta ő.

1. Kísértsétek őket arra, hogy költsenek, költsenek, költsenek és kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön.

2. Győzzétek meg a feleségeket, hogy dolgozzanak hosszú órákat és a férjeket, hogy dolgozzanak 6-7 napot egy héten, 10-12 órát egy nap, így megengedhetik maguknak az üres életformát.

3. Tartsátok vissza őket attól, hogy időt töltsenek a gyerekeikkel. Ahogy a családok darabokra hullanak, hamarosan, az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a munka nyomása alól!

4. Stimuláljátok túl az agyukat, hogy ne legyenek képesek meghallani azt a `halk, szelíd hangot.`

5. Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót vagy a magnót, amikor vezetnek... hogy hagyják bekapcsolva a tévét, videót, cd lejátszót és a számítógépe az otthonaikban folyamatosan, és gondoskodjatok arról, hogy minden üzletben és étteremben a világon nem biblikus zenét játsszanak folyamatosan. Ez majd bezsúfolódik az agyukba és megtöri a kapcsolatot Krisztussal.

6. Töltsétek fel a dohányzóasztalokat magazinokkal és újságokkal. Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresztül. Törjetek be a vezetés perceibe hirdetőtáblákkal. Árasszátok el az e-mail postafiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amikből online lehet rendelni, sorsolásos játékokkal és mindenféle hírlevéllel és promóciós ingyenes ajánlatokkal, szolgáltatásokkal és hiú reménnyel.

7. Tetessetek sovány, gyönyörű modelleket a magazinokba és a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak a feleségükkel.

8. Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tudják éjjel szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a férjüknek azt a szeretetet, amire szüksége van, hamarosan máshol fogják azt keresni. Ez jó hamar szétszakítja a családokat!

9. Adj nekik télapót, hogy eltérítsd őket attól, nehogy megtanítsák a gyerekeiknek a karácsony igazi jelentését.

10. Adj nekik húsvéti nyuszit, így nem fognak beszélni az Ő feltámadásról és a bűn és a halál feletti hatalmáról.

11. Még ha el is utaznak pihenni, tegyetek arról, hogy hajszolják ott is túl magukat... hogy kimerülten térjenek vissza. Tartsátok őket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe, és Isten teremtményeit csodálják. Küldd el őket inkább vidámparkokba!, sporteseményekre, színdarabokra, koncertekre és moziba.

12. Tartsátok őket elfoglaltan, elfoglaltan, elfoglaltan! És amikor lelki találkozóra mennek, nyugtalan lelkiismerettel fognak távozni.

13. Zsúfoljátok tele az életüket sok jó kifogással, hogy ne legyen idejük keresni Jézus hatalmát. Így egy idő után a saját erejükből fognak dolgozni, fel fogják áldozni az egészségüket és a családjukat egy elég jó cél érdekében.
`Működni fog! Működni fog!` Mekkora terv volt! A démonok buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy a keresztények minél kevesebb időt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon, hogy a Feltámadás ünnepe a nyúl és tojás ünnepe legyen, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, hogy Jézus hatalma hogyan változtatta meg az életüket. Azt hiszem, a kérdés az, hogy sikeres volt Sátán ebben a cselben? Döntsd el te magad!

Neked mire van időd?

http://www.tanmesek.eoldal.hu/cikkek/a-t erv__.html

cassiopeira2019. június 13. 17:23

Egy 14 éves lány a szülei boltjában dolgozott. Egyik nap egy 12 éves fiú jött be édesapjával újságot vásárolni. A fiú, amint meglátta a lányt, azonnal beleszeretett. Szerelem volt első látásra.
Attól a naptól kezdve a fiú, amikor csak tehette, lement a boltba. Szinte minden alkalommal egy kis tábla csokit is vett, amelynek csomagolásán rajta volt a kis üzlet címe és neve. Csupán ennyi történt, ugyanis a fiú soha nem merte megszólítani a lányt.

Így ment ez két évig, de az egyik nap, mikor a fiú ismét vásárolni indult, már nem a lányt találta a pult mögött, hanem egy idegen férfit. Később megtudta, hogy a lány és szülei egy másik városba költöztek. Még pár hétig reménykedett, visszajárt az üzletbe, de ezután feladta. Úgy érezte, hogy belehal a szívfájdalmába.

Ismét elmúlt jó pár év, és a fiú egyetemista lett. Egy őszi nap a kampusz udvarán sétált, szünet volt. Hirtelen egy zokogó lányra lett figyelmes, aki arcát a tenyerébe temetve sírt az egyik padon. Odament hozzá, hogy hátha segíthet valamiben. A lány csak annyit mondott, hogy az a fiú, akivel le tudta volna élni az egész életét, szakított vele.

A két fiatal némán ült egymás mellett. Az egyik pillanatban a fiú felállt, és elsietett, mivel véget ért a szünet, és órára kellett mennie. A lány ekkor vette észre, hogy ottfelejtette a jegyzeteit, a könyveit és az órarendjét. Kinyitotta a füzetet, hátha kiderül a fiú neve, és megnézte az órarendjét is, hogy utána vihesse a dolgait. Ekkor, az egyik jegyzetfüzet üres lapjai közül 763 csokis kis papírdarab hullt ki, mindenik hátán egy szerelmes üzenet volt. A címkék hátulján szerepelt a bolt címe és neve is, ahol a lány is dolgozott jó pár évvel korábban. Ismét sírni kezdett, de most már nem a szomorúságtól, hanem az örömtől.

Ezt a történetet azonban már egy másik lány meséli, aki szintén 14 éves, és szintén ugyanabban az üzletben dolgozik. A vásárlóknak éppen arról beszél, hogy miként ismerkedtek meg a nagyszülei, anno 60 évvel ezelőtt.
https://filantropikum.com/egy-meghato-sz erelmi-tortenet-a-husegrol-es-a-turelemr ol/

cassiopeira2019. június 13. 17:12

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, élt egy öreg király. Ennek a királynak volt három fia. A legidősebbet Ödönnek, a középsőt Ákosnak, a legfiatalabbat pedig Gergelynek hívták.

Egyszer úgy alakult, hogy a király lakomát rendezett, ahová a környék összes hercegnőjét meghívták. A legszebb mind közül pedig Leonina hercegnő volt. A három fiú szeme rögtön megakadt rajta. Szépsége olyannyira levette a királyfikat a lábukról, hogy mindhárman el akarták nyerni a szerelmét.

A fiúknak nem volt mit tenniük, ugyanis tudták, hogy a választás Leonina kezében van. A hercegnő azonban maga sem tudta eldönteni, melyik herceget válassza. Ezért azt kérte a leendő férjjelöltjeitől, hozzák el neki a világ legszebb gyűrűjét. Akinek ez sikerül annak adja kezét és vele együtt a szívét.

Azzal az ifjak útnak indultak, hogy eleget tegyenek szívük választottjának kérésére.

A legidősebb fiú egy szigetre ment, mert azt hallotta, hogy él ott egy öreg varázsló, aki segíthet neki a gyűrű elkészítésében. A királyfi valóban megtalálta számítását a szigeten. Gyönyörű, szemet kápráztató gyűrűt készített neki a varázsló.

A középső fiú Apródföld falvába ment, ahol a manók éltek. Tőlük kért segítséget, mert tudomása szerint a manók bányásszák a legszebb drágaköveket a világon. Úgy gondolta, gyűrűjében a drágakő káprázatosan fog mutatni, és biztosan nem lesz párja a földkerekén. Így történt, hogy a második fiú is megtalálta számítását.

Gergely, a legfiatalabb fiú útja során, egy szegény faluba tért be. Senki nem tudott neki utat mutatni, hogy merre keresse kedvesének a páratlan szépségű gyűrűt. Szemlátomást nagyon szomorúan és tanácstalanul bolyongott, míg össze nem találkozott egy bölcs öregemberrel.

– Drága gyermekem, miért búslakodsz?

– Jaj apókám, ha maga azt tudná!

– Bátran mondd csak el, hátha tud még segíteni egy magamfajta öregember.

Azzal megeredt a királyfi nyelve, és elmesélte, hogy szíve választottjának keresi a legkülönlegesebb gyűrűt, mert csak így nyerheti el a szívét.

– Egyet se búsulj, majd én segítek rajtad! – mondta az öreg.

Nyomban előhúzott zsebéből egy csavarból készült gyűrűt, s a következő szavakkal átadta a hercegnek:

– Gyermekem, egyet jól jegyezz meg! Egy szívet drágakövekkel megszerezni nem ér semmit. A szerető szívet szerelemmel, szeretettel, gondoskodással kell megnyerni. Bátran fogd hát ezt a gyűrűt, és add át kedvesednek! Ha őszinte érzésű lány, akkor nagy boldogsággal fogja tőled fogadni.

Gergely megköszönte az ajándékot, és a bíztató szavakat. Mivel így vagy úgy, de ő is megtalálta számítását, elindult haza, mint a másik két testvére.

Hazaérve átadták a gyűrűket Leoninának, és várták a döntését. A hercegnő a legkisebb fiú csavargyűrűjén nagyon meglepődött. Megkérdezte hát tőle:

– Hát ennyire vagyok fontos neked, hogy egy csavar gyűrűt hoztál?

– Szépséges hölgyem én a szívedet nem drágakövekkel szeretném elnyerni, hanem szeretettel. Igaz, ez a gyűrű nem szép, sőt nem is a világ legszebb gyűrűje, de tőlem van.

Ezeket a szavakat hallván a leány szívét elöntötte a melegség, és már akkor biztos volt döntésében.

A szebbnél szebb gyűrűk helyett az ócska csavarból készültet választotta. Azzal a legkisebb királyfi nyakába borult és megcsókolta. Még aznap hetedhét országra szóló nagy lakodalmat csaptak, és még a mai napig is élnek talán, ha meg nem haltak.

Magyar Viktor: Az igaz szerelem (mese)

cassiopeira2019. június 10. 18:02

A túlvilágon megtalálod a például minden vallás saját külön mennyországát.
És melyik akkor az igazi ?
Mindegyik. és egyik sem. Buddhisták,Hinduk,Moszlimok ,Keresztények,Zsidók, mindenkinek van túlvilág tapasztalata, mely tükrözi saját hitét. A Vikingeknek ott a Valhalla , az amerikai Indiánoknak az Örök vadászmezők. Mind létező, és mindegyik része mindent átfogó valóságnak. Itt még azokat is megtalálhatod, akik szerint a halál utáni élet badarság. Nem anyagi öklükkel verik a nem anyagból készült asztalaikat, és gúnyosan nevetnek az anyagon túli létezéssel kapcsolatos minden ötletén. Ez a téveszmék abszolút iróniája.

Richard Matheson: Csodás álmok jönnek 98.-99. oldal

cassiopeira2019. június 1. 17:06

Volt egyszer egy elvarázsolt királyfi, aki egy tündérszép királykisasszony kezére pályázott. De csak úgy kaphatta meg, ha előbb legyőzi a hétfejű sárkányt, felépíti a kacsalábon forgó kastélyt, s felébreszti és megnevetteti a befalazott, alvó királykisaszszonyt. Sok-sok vesződség, kaland, hőstett, utazás és munka árán legyőzte hát a hétfejű sárkányt, felépítette a kacsalábon forgó kastélyt, és felébresztette az alvó királykisasszonyt. No, az mindjárt elmosolyodott, s megtartották a lakodalmat.

Aztán, hogy ez is véget ért, leültek egymással szemben, és mosolyogtak.

De eltelt egy nap, s még egy, még egy. Már az első is igen hosszú volt, mert sok órából állt, az órák meg sok percből, a percek sok másodpercből.

– Hát most mihez fogjunk? – kérdezte a királyfi.

– Most boldogok vagyunk – mondta a felesége.

– Igaz is.

De három nap múlva a királykisasszony szólalt meg.

– Mit is csinálunk most? – azt kérdi.

– Hát boldogok vagyunk – mondta az ura.

– Vagy úgy, persze.

Megint mosolyogtak egymásra egy napig, de akkor egyszerre felállt mind a kettő.

– No csak.

– Van egy ötletem – mondta a királyfi. – Befalazlak és elaltatlak megint.

– Jó!

– Lerombolom a kacsalábon forgó kastélyt, és föltámasztom a hétfejű sárkányt. Hogy újra legyen mit építenem, és legyen kit legyőznöm.

Neki is fogott mindjárt. Csakhogy ez nem volt már olyan egyszerű. Sem a sok vesződség, még több hőstett, sem kaland, jövés-menés árán sem bírta lerombolni a kastélyt – mert az mindig elfordult előle a kacsalábakon –, még kevésbé bírta helyére tenni a sárkány levágott hét fejét, s nem lehetett a királykisasszonyt sem befalazni, elaltatni többé. Teltek a napok, amikből hónapok lettek és rövid esztendők, s így küszködtek.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Ottlik Géza Az utolsó mese

cassiopeira2019. május 31. 17:26

Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta tó partján , környezeti kérdésekről elmélkedve, egyszer csak meglátott egy békát.

A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Oh csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak, ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.

Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt: én nem így gondolom...

cassiopeira2019. május 31. 17:19

Egy fiatal japán szerzetes, akinek feltett szándéka volt eljutni a nirvánába még ebben az életben, magányosan meditált egy híres kolostor mellett, egy tavon lévő szigetecskén álló remetelakban.
Hamar le akarta tudni ezt a megvilágosodás dolgot, hogy utána maradjon ideje más dolgokra is az életben.
Mikor a kolostor gondnoka megérkezett evezős csónakjával a heti rendszeres ellátmánnyal, a fiatal szerzetes meghagyta neki, hogy hozzon drága pergament, pennát és kiváló minőségű tintát.

Lassan harmadik évét töltötte magányban, és tudatni akarta a kolostor apátjával, milyen jól haladt.
A pergamen, penna és tinta meg is érkezett a következő héten.
A következő napokban sok meditálás és fejtörés után a fiatal szerzetes a következő rövid verset írta míves kalligráfiával a remek pergamenre:

A lelkiismeretes fiatal pap
három éve egyedül meditál,
nem mozdíthatja meg őt
a négy világi szél már.

Biztosra vette, hogy a bölcs öreg apát meglátja ezekben a szavakban, és a gondos írásban, hogy tanítványa mostanra megvilágosodott. Finoman feltekerte a pergament, óvatosan megkötötte egy szalaggal, és várt a gondnokra, hogy elvigye a tanárának. A következő napokban maga előtt látta az apátot, amint lenyűgözve olvassa a gondosan papírra kanyarított, remek verset. Elképzelte, ahogy drága keretben kiakasztják a kolostor nagytermében. Semmi kétség, hogy apáttá nevezik ki, talán egy híres városi kolostor élére. Milyen boldogság töltötte el, hogy végre sikerült neki!
Amikor a gondnok ismét a kis csónakban evezett a sziget felé a heti élelemmel, a fiatal szerzetes már várta. Kisvártatva átadta neki a pergament, hasonlót, mint amilyet ő küldött, de más színű szalaggal átkötve.
- Az apáttól – mondta kurtán a gondnok.
A szerzetes izgatottan letépte a szalagot, és kihajtotta a tekercset. Ahogy rávetette szemeit a papírra, azok olyan szélesre tágultak, mint a Hold, és arca pont annyira el is fehéredett. A saját pergamenjét látta, de a tökéletes kalligráfiával megírt első sor mellé hanyagul, piros golyóstollal oda volt vetve: „Szellentés!” A második sor jobbján egy másik piros, randa tintapaca éktelenkedett: „Szellentés!” A harmadik sorra egyszerűen ráfirkálták a tiszteletlen „Szellentés!” jelzőt, míg a negyedik szintén kapott egyet.
Ez túl sok volt! Nem elég, hogy az kivénhedt, öreg apát olyan ostoba, hogy nem tudta észrevenni a megvilágosodottságot a kövér orra előtt, de még olyan barbár és civilizálatlan is volt, hogy illetlen firkálmánnyal tönkretette a műalkotását. Az apát nem szerzetes, hanem egy barbár módjára viselkedett. Sértés volt ez a művészetnek, a hagyománynak és az igazságnak.
Az ifjú szerzetes szemei elkeskenyedtek a felháborodottságtól, arca a jogos haragtól vörösen égett, és követelőzően felcsattant a gondnoknak:
- Vigyél az apáthoz! Azonnal!
Ez volt az első alkalom három éve, hogy a fiatal szerzetes elhagyta a sziget remetelakját. Haraggal átitatva beviharzott az apát irodájába, bevágta maga mögött az ajtót, lecsapta a pergament az asztalra, és magyarázatot követelt.
A sokat megélt apát lassan felvette a papírt, megköszörülte torkát, és felolvasta a verset:

A lelkiismeretes fiatal pap
három éve egyedül meditál,
nem mozdíthatja meg őt
a négy világi szél már.

Azzal letette a pergament, a fiatalra bámult, és folytatta:
- Nahát! Szóval, fiatal pap, nem mozdíthat meg a négy világi szél már. Mégis, négy apró szellentés egyenest átfújt a tavon!

Zen tanmese

cassiopeira2019. május 31. 17:13

Tanmese egy kisleányról

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.

Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
- Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.

Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok

cassiopeira2019. május 15. 20:54

Egyszer egy király - mikor még gyermek volt - éjszakára kinn rekedt az erdőben. Bolyongása közben egy látomás látogatta meg. Egy kelyhet pillantott meg a világosságban. A Szent Grált az isteni kegyelem jelképét. De a király ekkor már gőgös és elhivalkodott volt, és csak a hatalom jelképét látta benne. S úgy érezte, hogy elég erős ahhoz, hogy az övé legyen. Ezért utána nyúlt a kehelynek, de az eltűnt, a tűz viszont alaposan összeégette a kezét. Ahogy a király megöregedett sebei úgy mélyültek a kezén és már nem tudott szeretni és szeretetet elfogadni. Egyszer az öreg király magányosan ült a palotában, s egy bolond tévedt arra. Találkozott a magányos királlyal, de ő csak egy bús öregembert látott. Megkérdezte őt:
Miért búsulsz?
Mire a király azt felelte:
Szomjas vagyok és innák egy pohár vizet.
A bolond átnyújtotta a pohár tiszta vizet a királynak. Aki, amint megitta a vizet, begyógyultak a kezén a sebei, és megpillantotta kezében a Szent Grált, amit egész életében keresett.
Hol találtad meg? - kérdezte a bolondtól.
Én csak azt láttam, hogy szomjas vagy és inni adtam neked. - felelte a bolond.

A halászkirály legendája 1991. ‧ Filmdráma/Fantasy

cassiopeira2019. május 15. 20:40

Elérkezik a végítélet ideje, a világ utolsó napja. A bolygó bevégezte idejét, és az Úr sorra fogadja a földi lényeket, hogy megtudja, mit értek el az életben.
Érkezik a nyúl.

– Mit csináltál az életben, nyúl?

– Szaladtam a mezőn és szaporodtam.

Jön a madár.

– Mit csináltál az életben, madár?

– Szárnyaltam a levegőben és szaporodtam.

Következik a szarvas.

– Mit csináltál az életben, szarvas?

– Énekeltem az erdőben és szaporodtam.

Előáll a teve.

– Mit csináltál az életben, teve?

– Hajóztam a sivatagban és szaporodtam.

Farkas.

– S te, mit csináltál az életben, farkas?

– Egy napon erőre volt szükségem, hogy etessem a kicsinyeimet, hát megettem a nyulat.

Kutya.

– Mit csináltál az életben, kutya?

– Hűséges voltam a gazdámhoz és szaporodtam.

És ekkor megérkezik az ember.

– Mit csináltál az életben, ember?

– Dolgoztam, pénzt kerestem, küzdöttem foggal, körömmel és gyerekeket nemzettem.

– És mi lett a gyerekeiddel?

– Meghaltak a háborúban…

Az Úr ekkor ítéletet hirdet.

– Az állatok jól cselekedtek, ám az ember sajnos sokat hibázott. Mindenki mehet a mennyországba!

– Az ember is?! – kiáltanak fel az állatok.

– Az ember is. Az én hibám az egész. Kapkodtam. Hét nap alatt csináltam a világot. Ha rászánok két hetet, most nincs mit a szememre vetni. Talán jobban sikerült volna…

A pillangó c. Filmdráma/Kalandfilm 2002.

cassiopeira2019. május 12. 14:32

-Ez a tál az egyetlen amit nem mutatott be.
-Megtenné most?
-A mesterember aki készítette nagy hírnévnek örvendett a közel keleten. Úgy tartják hogy egy gyönyörű nőt vett el feleségül. A szépsége sok gondot okozott nekik. A király beleszeretett, és elrabolta őt. Hogy megmentse a férjét, a nő úgy határozott hogy vele marad. Később véget vetett az életének. Mikor híre ment a dolognak. A művész elővett egy régi tálat, a felesége kedvence volt, A tál
közepére ezt a mondatot írta: sa`ahbik `iilaa al`abad. (سأحبك إلى الأبد ;)
-Szeretni foglak örökké.
-Valóban ezt jelenti arabul?
-A mester miközben készítette elvarázsolta a tálat ha valaki bele hullajtja bánata könnyeit, a tál felszívja, és elveszi a bánatot.

(Shine or go crazy 2015.) A fény árnyékában dél-koreai filmsorozat 5. rész

cassiopeira2019. május 12. 13:53

86.400

"Képzelj el egy bankot, ahol minden reggel 86.400 Ft kerül a számládra. Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán. Hát akkor mit lehet tenni? Használd fel mindet!

Mindannyiunknak van ilyen bankja: ez az IDŐ. Minden reggel 86.400 másodperccel gazdagabbak vagyunk. Minden este lenullázódik, elveszik, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez. Soha nem kapod vissza!

Az óra forog. Csináld ma a lehető legtöbbet!
Hogy megértsd, mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd, mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér egy tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián.
Minden pillanat kincs, ami a tiéd!
És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.
A Tegnap történelem. A Holnap rejtelem. A Ma ajándék."

cassiopeira2019. május 12. 13:52

Mi az élet értelme?

Egy tanár befejezi előadását az egyetemen és felteszi a szokásos kérdést:
"Van-e valakinek kérdeznivalója?"
Az egyik diák csak úgy nyeglén felteszi a kérdést:
"Tanár úr! Mi az élet értelme?"
A jelenlevő diákok közül valaki elneveti magát.
A tanárt zavarja ez a könnyelmű viselkedés, de elhatározza, hogy válaszol a kérdésre. Belső zsebéből előveszi a noteszét, abból pedig egy törött tükör darabot, alig nagyobb, mint egy ötven forintos. Így kezdi beszédét:
"A háború alatt gyermek voltam. Az utcán haladva megláttam egy összetört tükröt. Megtartottam a legnagyobb darabot belőle. Ez a darab az. Játszadozni kezdtem vele és tetszett, hogy a fényt oda irányíthatom vele, ahová kedvem tartotta: kulcslyukba, a körülöttem lévő emberek szemébe, repedésekbe és mindenhová, ahová nem sütött a nap.

A tükörrel sokat játszottam, de rájöttem, hogy nemcsak gyermekes játékra jó,
hanem visszatükrözi mindazt, amit az életben el szerettem volna érni.
Én is egy darab tükör vagyok, mégsem vagyok tisztában önmagammal.
Amiben biztos vagyok, közvetíteni tudok igazságot, megértést, jóságot és gyengédséget minden ember szívébe. Abban reménykedem, hogy talán mások is utánozni fognak: számomra ez az élet értelme."

Xaveria2019. január 7. 05:52

Pihenni csak azoknak szabad, akiknek nincs küldetése.

sako2018. november 20. 19:12

"Az élettől már elment a kedvem, a halálhoz még nem jött meg. "
Moldova György

Már én is így érzek sokszor.

Fogadom2016. május 8. 21:57

Dalszöveg
Agyonhasznált szavaink
Semmit nem mondanak többé.
Amit jelentettek régen,
Az velünk foszlott köddé.
Ölelés helyett vallomás,
Mosoly helyett hízelgés,
Ha akadnak még mosolyok,
A legtöbb már csak vicsorog.

Már nem beszéli senki
A lelkek szelíd nyelvét,
De ölelik még egymást
Az aprók és a gyengék,
A felnőttekre hagyják
Az agyongyötört szavakat,
Nem nézik a plakátot,
Mert nem látják a falakat.

Refr.:
Képernyők, címlapok,
Fényújság...
Szemtől szembe nincsen út
Azt szétdúlták,
Nem javítja más,
Csak a bolondok és a gyerekek,
Csak köztük árad még
A melegség, a szeretet.
A megértés és a szeretet.

Kimondhatatlan érzés,
De kimondják ők mégis,
Kimondhatatlan szó,
De kimondom most én is,
Talán utoljára még,
Utoljára a Földön,
Hangozzon el még egyszer,
Ha jönnie kell, hát jöjjön:

2x: Képernyők, címlapok,
Fényújság...
Szemtől szembe nincsen út
Azt szétdúlták,
Nem javítja más,
Csak a bolondok és a gyerekek,
Csak köztük árad még
A melegség, a szeretet.
A megértés és a szeretet.

Müller Péter Sziámi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom