Ma olvasott idézet, ami megfogott

Olyan idézetet várunk ide, amit ma olvastál, és nagyon megtetszett, elgondolkodtatott.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

cassiopeira2019. június 29. 14:09

Egy nyüzsgő nagyvárosban egyszer beléptem egy liftbe, a tizenegyedik emeletre
kellett mennem. Mikor a liftajtó becsukódott, megláttam, hogy mind a tizenegy emelet gombja világít. Sose érek fel, gondoltam mérgesen. Ekkor észre vettem egy kézzel írt cédulát, ami a liftajtóra volt ragasztva:
" A napi hajsza közben megajándékoztam önt négy perc garantált békességgel.
Támaszkodjék a falnak, és élvezze a nyugalmat!"
Nem tehettem mást, szót fogadtam.
Mikor kiszálltam a liftből, csodásan kipihentnek éreztem magam.

Joseph Belotte, Bethesda, Maryland

Reader`s Digest válogatás magazin 1996. január

cassiopeira2019. június 29. 13:52

Bosszantja, ha a színházban vagy moziban a szomszédja zörög a pattogatott kukoricás zacskójával? Akkor mit szólt volna, ha a 1880-as években a londoni Theatre Royal Stratford Eastbe ül be egy előadásra?
A színházat a közelmúltban felújították, és a nézőtér padlózata alatti szeméthalom is előkerült, a földimogyoróhéjtól kezdve a sült gesztenye maradékain át még kókuszdióhéjat is találtak!

The Times, London
Reader`s Digest válogatás magazin 1996. január

cassiopeira2019. június 28. 19:49

Édesanyám és édesapám az aranylakodalmára készülődött. Anyám izgatottan telefonált: - Tizenkét szál fehér rózsát kaptam tőle! - olyan volt a hangja, mint a kamaszlányomé, akit először hívtak bálba.
Ezen az évfordulón a szüleim általam nem ismert oldalukról mutatkoztak. Nem tudtam például, hogy a jegygyűrűikbe egy verssort vésettek: " Bimbót kapsz tőlem, tejfehéret." Apám árulta el egyik nap kinn a konyhában. - Jaj, Claire - mondta erre apám. A szüleink világéletünkben ilyennek voltak egymással: szemérmesek. Soha nem enyelegtek a gyerekeik előtt. Mi csak annyit láthatunk, hogy jó pajtások, összetartanak.
- Emlékszel az egész versre? - kérdeztem apámtól aznap a konyhában. Rám nézett, sóhajtott egyet, és elmondta " A fehér rózsá" -t John Boyle O` Reilly ír - amerikai költőtől.
- " Vérpiros rózsa ajzva súg,/
Hószín lélekig ér, " - kezdte.
- Jaj, John!- mondta anyám. Aztán ki is kiment.
- " Bimbót kapsz tőlem tejfehéret,/
Pír csak a hegyén ragyog" -folytatta apám a mosogatónál.
- " Mert ami érzés legtisztább, legédesebb,/
A sóvár ajkakon a csók."
Apám elhallgatott.
-Ugye, gyönyörű? - kérdezte mosolyogva.
Megkerestük anyámat, a dolgozószobában volt, és a fejét fogta. - Gyönyörű! - mondtam neki.
- Zavarba ejtő - mondta ő.
Ez az asszony egész ifjúkorában csak boldogtalan házasságot látott, és fel nem foghatta, mi értelme.
Úgy tervezte, hogy majd inkább Chaucer - filológiával foglalkozik.
A randevúzgatás az egyetemen még csak nem is szórakoztatta igazán. Aztán megismerkedett apámmal.
Sose találkozott még olyan velejéig tisztességes emberrel, mint az apám.
Az ő személye vonzotta, nem a házasság intézménye. Mikor az oltár elé lépett, mesélte nekünk gyakran, úgy érezte, fejest ugrik a szakadékba.
Házasságuk első évében apámat elvitték a háborúba. Anyám öt hónapos terhes volt, és rettenetesen félt. Világra hozta gyermekét, és várt.
Csokoládés- diós fagylalttal tartotta magában a lelket.
Apám hazajött, üdvözölte hét hónapos fiát, és anyámmal hamarosan házat vásároltak.
Lányuk született, aztán lett még egy, utána jöttem én.
Már kisgyerekként felfogtam, hogy az én szüleim eltérnek az átlagtól. Apu anyuval szeretett lenni, nem járt el a tekézni a haverokkal. És ha apám nem volt ott, anyám sohasem viccelődött szemforgatva a férje rovására, mint más feleségek. Annál többször hallottam tőle: " Tudod, apátok soha nem okozott nekem csalódást."
Aranylakodalmukon a szüleim a templomban is megerősítették fogadalmukat. Vagy hetvenöt barátjuk volt jelen. Apámnak elfúlt a hangja, míg az eskü szavait mondta, alig tudta befejezni. Anyámat először hallottam ilyen szemébe nézett, úgy mondta : - ...amíg csak élek.
A szertartás után nagy fogadás volt, apám megcsókolta anyámat,és azt mondta: - Isten hozott az örökkévalóságban!
Anyám végig keveset szólt, de kijelentette: - Ez életem legszebb napja. - Sokszor elismételte. És még azt is hozzátette:
-Jobb, mint az esküvőm volt! Mert már tudom, mi a folytatás.

Jeanne Mrie Laskas Amíg csak élünk
Reader`s Digest válogatás magazin 1996. december

cassiopeira2019. június 28. 13:01

A magas poszton lévő tökfej olyan, mint a torony tetején álló ember. Az alant lévőket kicsinek látja, azok meg őt látják parányinak.

Almanaque De Lembranças, Portugália
Reader`s Digest válogatás magazin 1997. április

cassiopeira2019. június 28. 12:34

A állatok csak akkor boldogok, ha szabadon élnének. Az elefánt rabságban nem párosodik, a láma lefekszik a földre, ha a hajcsár durván szól rá, vagy ha nagyobb terhet rak a hátára, mint amit elbír. Az emberben is lehetne annyi önbecsülés, mint az elefántban és a lámában.

José Martí

Reader`s Digest válogatás magazin 1994. május

cassiopeira2019. június 28. 12:23

Ne azt nézd, hogyan viselkedik egy férfi a nővel, akit szeret, hanem azt, hogyan viselkedik azzal akit elhagy.

Marie-Claire, Franciaország

Reader`s Digest válogatás magazin 1997. április

cassiopeira2019. június 27. 12:43

A legutóbbi felmérések szerint egyre kevesebb időt szánunk nyaralásra, inkább hosszú hétvégéket szervezünk.
Pedig milyen más az igazi nyaralás, mint egy hétvége! A hétvége ugyanis akármelyik évszakban rendelkezésedre áll, a nyárra azonban időt kell szánni. A idő a nyaralás lényege. A szabadidő, annyi tán, amennyi ifjabb éveinkben a tanítás végén júniusban az ölünkbe hullott, s amitől féktelenül ficánkoltuk örömünkben.
Már az is időt vesz igénybe, hogy hozzászokunk az időhöz, hozzáigazítsuk a ritmusunkat, lelassítjuk pulzusunkat. A nyár összegez, összefog, felhalmoz és felfokoz, mígnem a napok összefolynak, és az elmúlt meg jövendőbeli nyarak összegzéseivé válnak.

Barbara Holland, Country Journal

Reader`s Digest válogatás magazin

cassiopeira2019. június 27. 12:17

A névtelenség a jellem egyik komoly próbálja. Ha arctalannak, felismerhetetlennek hisszük magunkat, nagy a kísértés, hogy olyasmit tegyünk, ami egyébként nem szokásunk. Lökdösődve igyekszünk kifelé a liftből, és még csak annyit sem: bocsánat. Látjuk, hogy valaki már kiszemelt magának egy parkolóhelyet, mi mégis gyorsan beállunk oda. Letesszük a kagylót anélkül, hogy mentegetőznénk: elnézést, rossz számot tárcsáztam.
A közlekedési szokások bizonyára javulnának, ha a rendszámtáblán a neve is. Továbbá: talán az együtt érzési szokásokra is jótékonyan hatna, ha mindenki állandóan viselné a mellén a nevét feltüntető táblát.

Jane Goodsell, Press Associates

Reader`s Digest válogatás magazin

cassiopeira2019. június 27. 12:03

A legjobb nevelés, amelyben gyermekeinket részesíthetjük, ha önmagunkat tartjuk karban: szellemileg, testileg, lelkileg. A gyermekek, akik a világ legügyesebb utánzói, természetesen és automatikusan utánozzák a szülők viselkedését.

De. Benjamin Spock

Reader`s Digest válogatás magazin

cassiopeira2019. június 27. 11:59

Senki sem értheti meg a tökéletesen, mi a szeretet, amíg nem volt kutyája. A kutya több őszinte vonzalmat tud kifejezni egyetlen farkcsóválással, mint amennyit egy ember össze tud gyűjteni egész élete során - a kézfogásaival.

Gene Hill, Tears and Laughter c. könyv

Reader`s Digest válogatás magazin

cassiopeira2019. június 27. 11:54

Az utazás végzetes csapást mér az előítéletekre, a fanatizmusra, a szűk látókörű gondolkodásmódra. Nem születhetnek nagyvonalú, egészséges és jótékony nézetek olyanokban, akik a föld egy kicsiny zugában vegetálva élik le az életet.

Mark Twain

Reader`s Digest válogatás magazin

cassiopeira2019. június 27. 11:49

A tapasztalatok arra intenek, hogy különösen akkor kell éberen védelmezni a szabadságot, amikor a kormány csupa üdvös célt hirdet meg. Ha ugyanis elvetemült emberek gyakorolják a hatalmat, mindenki ösztönösen szembeszegül velük. A szabadságra sokkal veszélyesebb, ha buzgó és jószándékú emberek vannak hatalmon, csak épp nem tudják pontosan, mi a teendő.

Louis Brandeis

Reader`s Digest válogatás magazin

cassiopeira2019. június 24. 11:29

Az első hóesés varázslatos dolog. Lefekszel aludni, és amikor felébredsz, egész más világban találod magad. Mi ez, ha nem csoda?

J. B. Priestley, Apes and Angels
Reader`s Digest válogatás magazin

cassiopeira2019. június 24. 11:24

Egy idős tanító megkérdi a tanítványait:- Hogyan ismeritek fel, hogy mikor ér véget az éjszaka és kezdődik el a nappal?
- Az a pillanat az, amikor már a a távolból is különbséget tudunk
tenni egy bárány és egy kutya között? - kérdezi az egyik diák.
- Nem - feleli a tanító.
-Az a pillanat az, amikor messziről is meg tudtunk megkülönböztetni
egymástól egy datolyafát és egy fügefát?- próbálkozik egy másik.
-Nem - mondja a tanító.
- Akkor hát hogyan ismerjük fel? - kérdezik a gyerekek.
- Az a pillanat az, amikor egy ember arcába nézve felismeritek benne a testvéreteket. A míg ez nem sikerül, addig még éjszaka van.

idézi A.A. VAN VLIET, Ridderkerk, Hollandia
Reader`s Digest válogatás magazin

cassiopeira2019. június 24. 11:05

Mobil idők

NÉZD A MAGÁNYOS AUTÓST, aki mindkét kezével kormánykereket fogja, és közben izgatottan beszél egy láthatatlan valakihez. Nem érzékcsalódás áldozata, csak a mobilját használja.
Ott áll egy másik ember a zsúfolt járda szélén. Jobb kezében is fekete dobozt tart, abba beszél bele, baljával széles gesztusokkal mutogat. Ő is a mobiltelefonját használja.
Itt jön egy tizenéves leány. Nem vesz tudomást a világról, arca kifejezéstelen. Fülén a walkmanje, annak harsogó hangja tölti be az agyát, s elvágja őt a külvilágtól. Rossz rágondolni, mi történne, ha a lány akkor menne át az
úttesten, mikor a telefonáló autó éppen arra száguld.
Aggasztó korszak ez, mely megrészegedett a kommunikációtól, és újabb
eszközöket fedez fel, hogy az üzeneteket továbbítsa, egyre inkább elzárva
használóit az őket körülvevő világtól.

Jean Belot, Télérama Magazin, Franciaország
Reader`s Digest válogatás magazin

cassiopeira2019. június 24. 10:32

Aggódni sokkal könnyebb, mint cselekedni. Főleg igaz ez abban az esetben, ha a világ legnagyobb problémáit választjuk aggodalmunk tárgyául.
Mindenki kész megmenteni a földet - de ki akar anyu helyett elmosogatni?

P. J. O`Rourke , All the Trouble in the World c. könyv
Reader`s Digest válogatás magazin

cassiopeira2019. június 22. 18:11

Egy katonai bázisra meghívtak egy professzort, hogy előadást tartson. A repülőtéren egy Ralph nevű katona várta. Amint a csomagkiadó felé igyekeztek, Ralph többször eltűnt a professzor mellől.
Hol azért, hogy egy idős hölgynek segítsen levenni a mozgószalagról a csomagját, hol két apróságot emelt a magasba, hogy lássák a Mikulást, hol útbaigazítást adott valakinek. Mindig mosolyogva sietett vissza a professzorhoz.
- Hol tanulta meg, hogy így éljen?- kérdezte a prof.
-A vietnami háborúban - válaszolta Ralph , és eltűnt a mosoly az arcáról.
Elmondta, hogy aknaszedő volt, és több bajtársa a szeme láttára vesztette életét.
-Megtanultam, hogy két lépés között kell élnem- mondta. - Sosem lehetett tudni, hogy a következő nem az utolsó lesz-e. Ezért minden másodpercet ki kellett használnom, miközben felemeltem, majd újra a földre tehettem a lábamat. Minden lépésnél úgy éreztem: újra megszülettem.

Barbara Brown Taylor, Leadership

Reader`s Digest Válogatás magazin

cassiopeira2019. június 22. 15:09

Mit tennél, ha legmagányosabb éjszakádon egy démon ezt súgná a füledbe:
- ezt az életet, amit most élsz, újra kell élned. Sőt újra meg újra, a végtelenségig. Életed minden fájdalma s öröme, minden gondolatod és sóhajod megismétlődik. A homokóra örökre újra fordul, s te vele együtt hitvány porszemként!
Akkor földre vetnéd magad, s fogadat csikorgatva átkoznád a démont?
Vagy így válaszolnál-e neki:
- Ennél istenibbet nem hallottam még.

Friedrich Nietzsche

cassiopeira2019. június 22. 14:53

Milan Kundera:
Egyszer születünk csak az életben, nem többször.Nem születünk új életre, s így nem hozzunk magunkkal múlt életeink tapasztalatait.Gyermekkorunkban nem ismerjük az ifjúkor élményeit, házasodásunkkor nem tudjuk, milyen lesz a házasélet. Öregedésünk idején nem sejtjük, milyen az idős kor, és hogy hová jutunk: az aggok ártatlan gyermekké válnak végül.
Így tehát elmondható, hogy az ember élete nem más, mint bolyongás egy ismeretlen bolygón.

The Art of the Novel - A regény művészete c. könyv

cassiopeira2019. június 14. 17:26

Nagyapa, hány éves is vagy?

Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett , egyszer csak hirtelen megkérdezte:
- Nagyapa, hány éves is vagy?
A nagyapa így válaszolt:
- Hadd gondolkozzam egy kicsit!

A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.
Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).
Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.
Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka.
Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem.
Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.
25 éves koromig minden rendőrt és férfit `uram`-nak szólítottam, minden nőt pedig `asszonyom`-nak vagy `kisasszony`-nak.
Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek.
Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték és - ha kellett - megváltották a jegyét és odavitték neki.
A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját.
Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány és a tisztaságé a férj számára. A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta.
Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.
A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.
Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve.
Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról). A `notebook` jegyzetfüzet volt.
Az órákat naponta felhúzták.
Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken.
Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.
Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek.
Nem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald`sról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről.
Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.
Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.

És most mondd, szerinted hány éves vagyok!
- Hát, nagyapó, biztosan több, mint 200! - felelt az unoka.

- Nem, kedvesem, csak 70!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom