Ma olvasott idézet, ami megfogott

Olyan idézetet várunk ide, amit ma olvastál, és nagyon megtetszett, elgondolkodtatott.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

sako2019. július 11. 20:59

Sztálin a harmincas évek végén meglátogat egy Moszkva környéki kolhozt. Megkérdezi az egyik kolhoztagot:
- Mondd csak elvtárs, milyen volt idén a krumplitermés ?
- Nagyon jó volt, Sztálin elvtárs. Ha felpúpoznánk, egészen az Istenig érne!
- De hát nincs is Isten, paraszt elvtárs.
- Hát, krumpli sincsen, Sztálin elvtárs.

sako2019. július 11. 20:49

Azért nem kellett volna törölni!  :-)

cassiopeira2019. július 11. 19:09

De a titok! Az igazi nagy titok az emberről. Hogy ki kit szeret meg! Mikor és miért? Ismered egy évig. Mindennap együtt vagytok, és olyan közömbös vagy vele, mint bárkivel. És egyszer mást is kezdesz érezni. Miért épp azt? Miért épp akkor? Te nem gondolkoztál még ilyesmiről? Van egy elméletem. (….)
Az a kiindulásom alapja, hogy nem tudunk az emberről úgyszólván semmit. De ha elhinnénk, hogy a legmagasabb rendű teremtmény különböző sugarak bocsát ki magából:
nem elektromosságot, azon túli sugarakat.Kimondottan fizikai értelemben. Mérhetők is lennének ezek, minőségileg és mennyiségileg is. A kibocsátott sugarakhoz érzékelő-, felfogókészülékek kellenek.
Minden ember által kibocsátott sugár abszolút egyedi. Ugyan így a felfogó készülék is. Miért nem szeretek én meg bárkit?
Miért nem szeretsz meg te bárkit?
Világos? Én ilyen dolgokkal szerettem volna foglalkozni! Ezt kutatni az emberben…
-És miért nem kutatod?
-Mert a kutatáshoz tudomány kell!
-És miért ne lehetne neked tudományod?
-Mert vak vagyok!
-Hát persze, minden tudós vak addig, amíg fel nem talál valamit. Egész biztos , úgy érzi magáról… A festő is, hidd el. Nézel,nézel és nem látsz semmit! Te meg nem is nézel néha, és mégis látsz!
-Én igen! Láttalak már akkor is, amikor még be sem jöttél a presszóba. És ha hiszed, ha nem, én már nagyon sokszor álmodtam veled! Furcsa most ezt végiggondolni. Álmodsz valakiről, és úgy tudod, hogy nem létezik. És aztán eléd áll…

Nem álltam eléd . Az asztalodhoz ültem.
-Igen, igen, odaültél. És szóról szóra olyan vagy, mint amilyennek megálmodtalak.

Végh Antal imádság a vadlibákért c. könyv

sako2019. július 5. 20:48

Kommunista utópia.

cassiopeira2019. július 5. 14:16

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

cassiopeira2019. július 4. 19:50

Gyakran hangzik el a kérdés akár udvariasságból, megszokásból, akár őszinte érdeklődésből: hogy vagy? Így röviden, tömören, egyforma hangsúllyal.
Néha ez egyben köszönés is. A válasz ugyanakkor már különböző, és rendszerint ahány ember, annyiféle, attól függően, hogy az illető férfi-e vagy nő, és a kérdést a hét mely napján, mely napszakban tették fel. Árulkodik az illetőről, tükrözi a hangulatát, sőt jellemzi a társadalmi közérzetet, de még a kor is.
A 30-as években a kérdésre még valahogy udvariasabban reagáltak, így: köszönöm kedves kérdésed, jól vagyok, remélem te is. Udvariasan és röviden,
mondhatnám úgy is, angolosan. A szigetországban ugyanis furcsának tűnnék,
ha valaki komolyan venné a kérdést, és valóban részletesen elmondaná örömeit, bánatát, egyáltalán felfedve azt, hogy miként is van. Bizony meglepődne a kérdező, a válaszolót pedig bolondnak is néznék.
A mostanában hallható válaszok érdekes képet adnak életünkről, nem utolsósorban a kérdezettről. Az alábbiakban összeszedtük, és típusok szerint
csoportokra bontottuk a válaszokat.
Lássunk ezek közül néhányat aszerint összefoglalva, hogy kinek a részéről hangzottak el. Kérdezzük ismét: hogy vagy?
Az első csoportba az udvarias, a szokásos vagy átlagreagálások tartoznak:
- Köszönöm kérdésed, nagyon jól. - Remekül. - Nem panaszkodom. -Voltam már jobban is. - Nem olyan jól, mint te vagy.
Van persze olyan is, amikor az illető tovább folytatja, imigyen: És te hogy vagy?
(Az őszinte érdeklődés mindenkinek jólesik.)
Belenyugvó, jópofáskodó, társasági válaszok tartoznak a következő csoportba:
- Fogjuk rá, hogy jól.
-Frissen és vidáman, meg fiatalon.- Mint a többi grófok. Szo-szo, lá-lá - Voltam már rosszabbul is, akkor se panaszkodtam. - Most, hogy veled találkoztam, egészen jól.
Az őszinte vagy elégedett hangvételűek nem tengeren túl:
- Nincs okom panaszkodni és jogom dicsekedni.
-Szégyellem bevallani, de valóban jól vagyok. - Most mondjam azt hogy jól? Mondom jól. - Most legalább kipihenhetem a hétvége fáradalmait
(mondják ezt a hét elején, a háztartást vezető és gyereket nevelő hölgyek). - Végül is jól vagyok. - Vagyogatok.
Idézzünk a fanyar és keservesebb válaszok közül:
- Lehetnék jobban is. - Hát hogyan lehet az ember hétfőn? - Holtfáradtan, ki sem látszom a munkából. - Mint kutya a kútban- Egyre rosszabbul. - Hogyan lehet az ember szabadság után? - Most, hogy ismét emelték a gyógyszerárakat, kitűnően. - Neked panaszkodjam? Látom , te is le vagy törve.
Azért vannak vidámabb, ha úgy tetszik, szellemesebb hangvételűek is:
- Hihetetlen, de tényleg jól vagyok. - Ember jobban nem lehet! - Ha egy szóval kell válaszolnom: jól, de ha két szóval válaszolhatok : nem jól. - Most már jobban, hogy itt a hétvége.- Miért, te hogy lennél az én helyemben?
Aggodalmaskodó válaszok, amelyekben tükröződik a sok munka, az elbocsátási hullám hangulata:
- Nem is tudom, hol áll a fejem. - Miért kérdezed, olyan rosszul nézek ki? - Jól, de miért kérdezed? Tán hallottál valamit velem kapcsolatban? - Tulajdonképpen jól vagyok, de nem tudom , meddig. - Még nem beszéltem a főnökömmel.
Vannak meghökkentő reagálások is: - Ha komolyan érdekel, szívesen elmondom részletesen. - Mondd, tényleg érdekel, miként vagyok , mert akkor most kipakolok. - Öt perc múlva már sokkal jobban, mert most megyek a toalett.
A közömbös vagy elzárkózó, nemegyszer barátságtalan válaszok sem ritkák: - Nem is tudom, annyira váratlanul ért a kérdésed. - Te, tényleg nem tudom. - Miért kérdezed,nem elég a magad baja? - Mi közöd hozzá ?
Panaszkodó válaszokban nincs hiány: - Otthon minden munka a nyakamba szakadt a hétvégén. - Úgy fáj a fejem, majd szétmegy, gondolhatod, hogy érzem magam. - Ma reggel a kocsimba szaladtak, most rohanhatok a biztosítóba. - Te, annyi bajom van, más már beleőrült volna.
Hetyke, viccelődő, inkább felületes válaszok a következők: - Már hogyne lennék. - Marha jól. - Jobban is voltam már, és akkor se éreztem jól magam. - Várjál, utána kell gondolnom. - Azt hiszem, jól. - Nem is tudtam, ma még senki sem kérdezte ezt tőlem. - Ép testben épp hogy élek.
Gunyoros vagy előkelősködő reagálás: - Ahogy a franciák mondják , ça roule (ejtsd: szarul), de büszkén. - Még mindig kiválóan. - Minden oké!
Végül, kedves Olvasónk, most Önhöz fordulok: Hogy van? De őszintén! Ugye, jól ? Szívből kívánom, hogy valóban így legyen.

Szentiványi Tibor Hogy vagy?
Reader`s Digest válogatás magazin 1996. augusztus

cassiopeira2019. július 4. 16:29

Eszkimó és indián gyermekekről feljegyezték, hogy a farkasodúban játszottak a kölykökkel, s az anyaállat nem féltette tőlük a kicsinyeit. Hagyta, hogy babázzanak a kisfarkasokkal, sőt még azt is eltűrte, hogy különböző színűre befessék őket.
Az amerikai Biológiai Hivatal nem tart nyilván egyetlen olyan esetet sem, amikor farkas embert ölt volna Észak Amerikában.

Szinák János – Veress István: Kutyakalauz

cassiopeira2019. július 4. 16:27

Ahogy Drót írója , David Simon mondta : A Moby Dickből többet tudunk meg az emberi büszkeségről, célokról és megszállottságról, mint a Nantucket bálnavadászhajó bármelyik korabeli beszámolójából, a melyet megtámadott és elsüllyesztett egy bálna a 19. században, és amely történet Melville könyvét ihlette.

Duane Swierczynski: Deadpool: Wade Wilson háborúja

cassiopeira2019. július 4. 16:25

Kérdezz csak meg egy sámánt vagy egy Egyiptomi papot… kérdezd meg Évát, hogy mit mondott neki a kígyó, amikor megkínálta az almával. Meséket mondunk, álarcokat öltünk, szobrokat emelünk,imákat mormolunk az emlékek tiszteletére.

J. Michael Straczynski: A hihetetlen Pókember – Hazatérés

cassiopeira2019. július 3. 23:38

A görkorcsolyázás szórakoztat, jó kondícióban tartja a szívet és az izmokat. Ráadásul összehozhat bennünket egy csomó új baráttal: mentősökkel, baleseti osztályok dolgozóival, gyógytornászokkal és persze a szomszédos kedves lakóival, akik kihívják a mentőket.

Chuck Moss
Reader`s Digest válogatás magazin 1996. augusztus

cassiopeira2019. július 1. 13:08

Miért gyártanak olyan órát, ami 200 méteres mélységig vízálló? Hát nem nyilvánvaló, hogy mosogatóvízben már 15 centinél befuccsol?

C. Hudelot, Montreal, Kanada
Reader`s Digest válogatás magazin

cassiopeira2019. június 29. 14:18

Anyám hetvenhat éves, energikus, önálló, és imád vásárolni. Egyik nap fél tízkor találkoztam vele, és fél ötre már roncs voltam.
-Mami - siránkoztam- pihenjünk egy kicsit. Szúr a hátam, szorít a cipőm, és rettentően fáj a fejem, azonkívül majd éhen halok. Haza akarok menni!
Rápillantott az órájára.
-Úristen! - sikította.
-Rohannom kell. Ötkor tekézek!

Beverlee Jeanne Mclean , Port Moody, Kanada
Reader`s Digest válogatás magazin 1996. január

cassiopeira2019. június 29. 14:09

Egy nyüzsgő nagyvárosban egyszer beléptem egy liftbe, a tizenegyedik emeletre
kellett mennem. Mikor a liftajtó becsukódott, megláttam, hogy mind a tizenegy emelet gombja világít. Sose érek fel, gondoltam mérgesen. Ekkor észre vettem egy kézzel írt cédulát, ami a liftajtóra volt ragasztva:
" A napi hajsza közben megajándékoztam önt négy perc garantált békességgel.
Támaszkodjék a falnak, és élvezze a nyugalmat!"
Nem tehettem mást, szót fogadtam.
Mikor kiszálltam a liftből, csodásan kipihentnek éreztem magam.

Joseph Belotte, Bethesda, Maryland

Reader`s Digest válogatás magazin 1996. január

cassiopeira2019. június 29. 13:52

Bosszantja, ha a színházban vagy moziban a szomszédja zörög a pattogatott kukoricás zacskójával? Akkor mit szólt volna, ha a 1880-as években a londoni Theatre Royal Stratford Eastbe ül be egy előadásra?
A színházat a közelmúltban felújították, és a nézőtér padlózata alatti szeméthalom is előkerült, a földimogyoróhéjtól kezdve a sült gesztenye maradékain át még kókuszdióhéjat is találtak!

The Times, London
Reader`s Digest válogatás magazin 1996. január

cassiopeira2019. június 28. 19:49

Édesanyám és édesapám az aranylakodalmára készülődött. Anyám izgatottan telefonált: - Tizenkét szál fehér rózsát kaptam tőle! - olyan volt a hangja, mint a kamaszlányomé, akit először hívtak bálba.
Ezen az évfordulón a szüleim általam nem ismert oldalukról mutatkoztak. Nem tudtam például, hogy a jegygyűrűikbe egy verssort vésettek: " Bimbót kapsz tőlem, tejfehéret." Apám árulta el egyik nap kinn a konyhában. - Jaj, Claire - mondta erre apám. A szüleink világéletünkben ilyennek voltak egymással: szemérmesek. Soha nem enyelegtek a gyerekeik előtt. Mi csak annyit láthatunk, hogy jó pajtások, összetartanak.
- Emlékszel az egész versre? - kérdeztem apámtól aznap a konyhában. Rám nézett, sóhajtott egyet, és elmondta " A fehér rózsá" -t John Boyle O` Reilly ír - amerikai költőtől.
- " Vérpiros rózsa ajzva súg,/
Hószín lélekig ér, " - kezdte.
- Jaj, John!- mondta anyám. Aztán ki is kiment.
- " Bimbót kapsz tőlem tejfehéret,/
Pír csak a hegyén ragyog" -folytatta apám a mosogatónál.
- " Mert ami érzés legtisztább, legédesebb,/
A sóvár ajkakon a csók."
Apám elhallgatott.
-Ugye, gyönyörű? - kérdezte mosolyogva.
Megkerestük anyámat, a dolgozószobában volt, és a fejét fogta. - Gyönyörű! - mondtam neki.
- Zavarba ejtő - mondta ő.
Ez az asszony egész ifjúkorában csak boldogtalan házasságot látott, és fel nem foghatta, mi értelme.
Úgy tervezte, hogy majd inkább Chaucer - filológiával foglalkozik.
A randevúzgatás az egyetemen még csak nem is szórakoztatta igazán. Aztán megismerkedett apámmal.
Sose találkozott még olyan velejéig tisztességes emberrel, mint az apám.
Az ő személye vonzotta, nem a házasság intézménye. Mikor az oltár elé lépett, mesélte nekünk gyakran, úgy érezte, fejest ugrik a szakadékba.
Házasságuk első évében apámat elvitték a háborúba. Anyám öt hónapos terhes volt, és rettenetesen félt. Világra hozta gyermekét, és várt.
Csokoládés- diós fagylalttal tartotta magában a lelket.
Apám hazajött, üdvözölte hét hónapos fiát, és anyámmal hamarosan házat vásároltak.
Lányuk született, aztán lett még egy, utána jöttem én.
Már kisgyerekként felfogtam, hogy az én szüleim eltérnek az átlagtól. Apu anyuval szeretett lenni, nem járt el a tekézni a haverokkal. És ha apám nem volt ott, anyám sohasem viccelődött szemforgatva a férje rovására, mint más feleségek. Annál többször hallottam tőle: " Tudod, apátok soha nem okozott nekem csalódást."
Aranylakodalmukon a szüleim a templomban is megerősítették fogadalmukat. Vagy hetvenöt barátjuk volt jelen. Apámnak elfúlt a hangja, míg az eskü szavait mondta, alig tudta befejezni. Anyámat először hallottam ilyen szemébe nézett, úgy mondta : - ...amíg csak élek.
A szertartás után nagy fogadás volt, apám megcsókolta anyámat,és azt mondta: - Isten hozott az örökkévalóságban!
Anyám végig keveset szólt, de kijelentette: - Ez életem legszebb napja. - Sokszor elismételte. És még azt is hozzátette:
-Jobb, mint az esküvőm volt! Mert már tudom, mi a folytatás.

Jeanne Mrie Laskas Amíg csak élünk
Reader`s Digest válogatás magazin 1996. december

cassiopeira2019. június 28. 13:01

A magas poszton lévő tökfej olyan, mint a torony tetején álló ember. Az alant lévőket kicsinek látja, azok meg őt látják parányinak.

Almanaque De Lembranças, Portugália
Reader`s Digest válogatás magazin 1997. április

cassiopeira2019. június 28. 12:34

A állatok csak akkor boldogok, ha szabadon élnének. Az elefánt rabságban nem párosodik, a láma lefekszik a földre, ha a hajcsár durván szól rá, vagy ha nagyobb terhet rak a hátára, mint amit elbír. Az emberben is lehetne annyi önbecsülés, mint az elefántban és a lámában.

José Martí

Reader`s Digest válogatás magazin 1994. május

cassiopeira2019. június 28. 12:23

Ne azt nézd, hogyan viselkedik egy férfi a nővel, akit szeret, hanem azt, hogyan viselkedik azzal akit elhagy.

Marie-Claire, Franciaország

Reader`s Digest válogatás magazin 1997. április

cassiopeira2019. június 27. 12:43

A legutóbbi felmérések szerint egyre kevesebb időt szánunk nyaralásra, inkább hosszú hétvégéket szervezünk.
Pedig milyen más az igazi nyaralás, mint egy hétvége! A hétvége ugyanis akármelyik évszakban rendelkezésedre áll, a nyárra azonban időt kell szánni. A idő a nyaralás lényege. A szabadidő, annyi tán, amennyi ifjabb éveinkben a tanítás végén júniusban az ölünkbe hullott, s amitől féktelenül ficánkoltuk örömünkben.
Már az is időt vesz igénybe, hogy hozzászokunk az időhöz, hozzáigazítsuk a ritmusunkat, lelassítjuk pulzusunkat. A nyár összegez, összefog, felhalmoz és felfokoz, mígnem a napok összefolynak, és az elmúlt meg jövendőbeli nyarak összegzéseivé válnak.

Barbara Holland, Country Journal

Reader`s Digest válogatás magazin

cassiopeira2019. június 27. 12:17

A névtelenség a jellem egyik komoly próbálja. Ha arctalannak, felismerhetetlennek hisszük magunkat, nagy a kísértés, hogy olyasmit tegyünk, ami egyébként nem szokásunk. Lökdösődve igyekszünk kifelé a liftből, és még csak annyit sem: bocsánat. Látjuk, hogy valaki már kiszemelt magának egy parkolóhelyet, mi mégis gyorsan beállunk oda. Letesszük a kagylót anélkül, hogy mentegetőznénk: elnézést, rossz számot tárcsáztam.
A közlekedési szokások bizonyára javulnának, ha a rendszámtáblán a neve is. Továbbá: talán az együtt érzési szokásokra is jótékonyan hatna, ha mindenki állandóan viselné a mellén a nevét feltüntető táblát.

Jane Goodsell, Press Associates

Reader`s Digest válogatás magazin

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom