Idézetek megbeszélése

obsitos352020. szeptember 25. 11:28

Sok beszédnek, sok az alja.
Tehát aki sokat beszél az aljas ?

obsitos352020. szeptember 24. 11:01

A hazug embert előbb utólérik, mint a sánta kutyát

Hülyeség.!
Mikor rendeztek ilyen versenyt ?

obsitos352020. szeptember 24. 10:59

De a megállapítás nemcsak az ingre vonatkozhat, minden ruhadarabra

obsitos352020. szeptember 24. 10:58

Akinek nem inge ne vegye magára.

Ezt senki nem tartja be
Főleg nem ,aki turkálóban vásárol

obsitos352020. szeptember 24. 10:57

Nem mind arany, ami fénylik.

Főleg az nem, amit kapu alatt veszel meg a cigányasszonytól.

Innen származik a gagyi szó

obsitos352020. szeptember 24. 10:55

Messziről jött ember azt mond, amit akar

Egy idézet, amin nem lehet vitatkozni.
Igaz.
De nemcsak nagyon messziről jött emberre érvényes.
Elég,ha pár házzal arrébb lakik

Ara2015. október 13. 13:16

"Ajándék lónak mindig nézd meg a fogát! Néha kiderülhet, hogy a trójai fajtához tartozik."
Vernor Vinge

Nagyon igaz. Én is jártam már így.

gersti2015. április 18. 21:08

@gersti: köszönöm

Ara2015. április 18. 19:33

@gersti: Áthoztam ebbe a topikba a kérdésedet és az idézetet.

"Egy tengervízzel megtöltött palackot lezárva bedobnak a tengerbe. Ugyanaz a tengervíz benne, mint ami körülveszi. Régebben azt hittem, az a halál, ha a törékeny palack sziklához csapódik és széttörik. De most jobban tudom, a halál nem minden esetben jelenti az óceánnal való egyesülést. Sok szomorú esetben a széttört palack árnyéka még sokáig elzárhatja a tengervizet a tengertől."
Lázár Mária

Ara: Nem tudom pontosan értelmezni a Lázár-idézet utolsó mondatát.Segítenél?Te hogy értelmezed?Köszi:gersti

Nos, azt nem tudhatom, hogy Lázár Mária arra gondolt-e, amikor ezt mondta, amire én. Mivel én mindenre szimbólumként tekintek, ebben az idézetben a következőt látom: a palack a test, amelyet körbevesz a mindenütt jelenlévő Tudat (Isten, élet, Univerzum, kinek-kinek világképe szerint) és amelynek egy kis részét magába zárja egy életre. Ideális esetben a test halálakor az a kis tudatcsepp, amit magunkénak vallunk születéstől halálig, feloldódhat a minket körbevevő tudatóceánban - erre mondja az, aki már átélte: nincs halál. Sőt, léteznek közöttünk olyanok, akiknek a "palackja" átjárható, és földi életükben is képesek eggyé válni az Egységgel.

Ám ha az életében valaki túl kemény, túl vastag falakat épít maga köré, akkor ezek egy része megmaradhat a fizikai halál után is, és "leárnyékolják" a kis tudatcseppet, korlátozva a cselekvését és a kilátásait. Aki abban a hajlíthatatlan hitben él, hogy a tudata csak a fejében helyezkedik el, és az agya hozza létre, vagy azt hiszi, hogy egyszer élünk - lehetséges, hogy ő ilyen kemény falú palackot teremt magának, ami hiába törik szét a halál szikláján, a palack megmaradó árnyéka azt az illúziót teremti meg számára, hogy el van zárva az Egység óceánjától.

Én így értelmezem.

gersti2015. március 22. 20:56

@Ara: kösz a képet  :)

Ara2015. március 21. 14:26

@gersti: rajtam nem múlik.  :)

http://static.168ora.hu/db/07/84/indianc -d0000878427c24c1a5500.jpg

gersti2015. március 21. 14:12

@Cosmowanderer: @Ara: Mindketten értékes gondolatokat fogalmaztatok meg.Ideje elásni a csatabárdot s békepipa elszívásával párhuzamosan.Nem gondoljátok?

Törölt tag2015. március 18. 23:56

Törölt hozzászólás.

gersti2015. március 18. 19:44

@Ara: Jó ötlet ez a fórumtéma.Remélem,népszerű lesz.

Ara2015. március 18. 16:18

@Cosmowanderer: hogy ne offoljunk az "Évfordulós szerző kedvenc idézete" topikban, elindítottam ezt a fórumtémát.
Marcus Aureliustól idéztem:
"Ha valamilyen külső ok miatt szomorú vagy, a fájdalom nem magának a dolognak a következménye, hanem annak, ahogyan az adott dolgot értékeled; ezt az értékelést pedig hatalmadban áll visszavonni bármely pillanatban."
Erre Cosmowanderer így válaszolt:
"Ara: Én IMÁDOM Marcus Aurelius-t — szerintem az emberi történelem egyik legnagyobb filozófusa (nem „mellékesen” római császár) volt… —, no de ez a mondása (ha egyáltalán valóban őtőle származik), meglehetősen oktondicska!... Mert hát, ha egy 3 tonnás társzekér a hajtó hibájából hozzáprésel a falhoz és én megnyomorodom, értékelhetem én akárhogy a dolgot, az akkor is a szekeret hajtó idiótának + a kocsi tömegének a következménye!…"

Előrebocsátom, nem kívánom, hogy egyetérts velem. Valószínűleg nem is fogsz, de ez engem nem zavar. Azért osztom a nézetét Marcus Aureliusnak, mert én a mindennapi gyakorlatomban teszem azt, amiről az idézet szól, tehát számomra igazság, sőt, a tapasztalataim által igazolt valóság ennek az idézetnek a lényege.
Azt, hogy egy eseményt jóként vagy rosszként élek meg, és hogyan reagálok rá, mindig, minden esetben én választom meg. Az érzelem választható opció, ezt egyszer már máshol kifejtettem. Amíg nem vagyok tudatos, addig a tudatalattimban eltárolt reagálási, viselkedési, érzelmi minták adják azokat a sablonokat, amik közül a leggyakrabban használtat fogom előhúzni, és egyetlen lehetségesként megélni. Amikor azonban ráébredek, hogy másként is viszonyulhatok ugyanahhoz az eseményhez, és ez senki máson nem múlik, csak rajtam, akkor egy valódi választási helyzetbe hozom magam. És ha nem a sablon szerint, hanem másképpen választok, akkor az idézetben említett külső ok miatti szomorúságot felülírhatom egy másféle érzelemmel, mondjuk a bizakodással - s ekkor óriási felszabadulásélményben lehet részem.
Mondok egy példát. Valaki nagyon szereti az édesanyját (vagy ragaszkodik hozzá), mégis, amikor az anya teljesíthetetlen elvárásokat támaszt vele szemben, haraggal reagál, amivel természetesen megbántja az édesanyját, majd bűntudata támad, és megbánja, amit tett. Ez egy jól bejáratott séma, éveken, évtizedeken keresztül így működik. De ki lehet lépni belőle egyetlen választással. Pl. ha az illető felismeri annak igazságát, hogy ott, abban a helyzetben az édesanyja képtelen volt másképpen tenni, mert őt is az évtizedek alatt belenevelt, rögzült szokások irányították, és a fiú sem tudott másképpen viszonyulni, hiszen akkor, abban a pillanatban nem ismert másféle reagálási módot - akkor esetleg elfogadhatja (nem beletörődik, hanem elfogadja) a helyzetet, és mondhatja: ennek így kellett történnie. És választhatja azt, hogy most abbahagyom a bűntudatot, mivel elfogadtam az akkori önmagam, és mostantól a bűntudat helyett szeretettel gondolok anyámra is, magamra is.

Nos, ezt az elvet én a gyakorlatban alkalmazom. Egy komplett módszert dolgoztam ki arra, hogyan lehet felülemelkedni a tudat alatti sablonjainkon, a rosszként megélt dolgokon, a negatívumokon. Hogyan lehet kijönni a bűntudatból, az ítélkezésből, a félelemből, a csalódásból, és ezek fizikai következményeiből: a családi konfliktusokból, a szegénységből, a betegségből.

Szóval, nagyon nem mindegy, hogy az ember hagyja-e magát rángatni a negatív érzelmeitől, vagy megtalálja a módot, hogy másképpen értékelve a helyzetet, más érzelmeket éljen át. Ezért állítom: Marcus Aurelius nemhogy oktondiságot mondott volna, hanem egy érett, tudatos létező szemével látta ezt a témát is. De mondom, nem muszáj velem egyetérteni.  :)