Házasság: mi a jó benne, illetve mi a rossz?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2010. április 7. 09:01

Törölt hozzászólás.

Szulita2010. április 6. 21:55

 :) :)

kvicka2010. április 6. 21:54

Én azt hiszem nem látom túl rózsaszínben a világot... Persze, hogy a szerelem nem tart örökké! Én azt hiszem később majd megelégszem a szeretettel  :)
Azt előre senki sem tudja mennyit változik az ember, ez sajnos benne van a pakliban. Ért már engem is csalódás, és egyáltalán nem abban látom kiteljesedni az életem, hogy feleség lettem!
Egyébként én nem érzem, hogy több kötelezettséggel járna a dolog, de ez biztosan sajátos eset...
Azt is elfogadom, hogy ha valaki nem szimpatizál ezzel az intézménnyel, hiszen ahány személy, annyi élet és lehetőség! Nem csak akkor lehet teljes az élet, ha ''hozzákötöd'' magad egy másik emberhez...

Törölt tag2010. április 6. 20:20

Törölt hozzászólás.

Diacica2010. április 6. 20:19

Igen ez így van. Mármint, hogy mindennek van előnye és hátránya. De ha minden fórum-témához ezt írná az ember, elég gyorsan meghalna rajta az élet  :D

Törölt tag2010. április 6. 20:16

Törölt hozzászólás.

Szulita2010. április 6. 20:09

Barátnőm gondolkodik még így, hogy neki nem kell házasság és nem akar férjhez menni, neki jó az élettársi kapcsolat is :)

Diacica2010. április 6. 19:49

Persze, én is szeretnék arra törekedni, hogy az enyém minél jobb legyen, és 45 évesen ne egy befásult házasságban/kapcsolatban éljek, ahol csak élünk egymás mellett a 7köznapokban... de ez akkor sem ilyen egyszerű. Itt már az embert összekötik a másikkal a gyerekek, a vagyona, a papír, minden. Életközösség lett 2 ember életéből, ami egy organizmusként működik. És pont ez ad neki egy pluszt, amitől több, mint egy párkapcsolat, amitől több kötlezettséggel jár... nem gondolhatsz egyet, hogy márpedig neked eleged van belőle, és nem léphetsz ki pikkpakk. És nekem ne mondja senki sem, hogy a korral előrehaladva ne változnánk. És hiába fogadod el mondjuk 27 évesen az adott porblémáival, viselkedésével, lehet 20 év múlva egy olyan ember lesz belőle, akit alig lehet elviselni...persze, ilyen alapon, ha mindenki így gondolkodna, senki sem házasodna  :D
Pearl, azt hiszem ebben hasonlítunk, hogy ez a család-gyerek-férj kombó nem igen való nekem sem...  :) vagyis, nem nagyon szimpatizálok a gondolattal. Jó érzés az, ha van mellettem valaki, de nem ebben látom magam kiteljesedve... a párkapcsolat minden örömét-búját szeretem, de a házasság mégis annyira többnek látszik, és pont emiatt annyira nem is tetszetős  :)

Törölt tag2010. április 6. 18:50

Törölt hozzászólás.

Szulita2010. április 6. 12:56

 :D :D

Törölt tag2010. április 6. 12:52

Törölt hozzászólás.

Szulita2010. április 6. 12:49

Mivel sok mindenben hasonlítunk ezért igen, értelek :)

Törölt tag2010. április 6. 12:04

Törölt hozzászólás.

Szulita2010. április 6. 12:01

Mondtam én, hogy értelek :)

Törölt tag2010. április 6. 12:00

Törölt hozzászólás.

Szulita2010. április 6. 11:49

felőlem jöhet a példa :)

Törölt tag2010. április 6. 11:43

Törölt hozzászólás.

Szulita2010. április 6. 11:42

Én azt hiszem értem mire gondolsz :)
Nekem a jövő szó hallatán boldog család, tehát férj, gyerekek, munkahely jut eszembe :) Nekem is az a legfontosabb, hogy az igazi vegyen feleségül, mert csak 1x szeretnék férjhez menni, de az tartós legyen :)

Egyébként meg anyuék sokáig élettársi viszonyban éltek, gimibe jártam amikor összeházasodtak, csak mi voltunk ott. A lényeg, hogy semmi nem változott, minden ugyanúgy ment ahogy eddig, sok veszekedés stb. Amit Dia is mondott, törvényesség és jogok, sztem csak azt hozta a ''házasság''. Ennek ellenére tudom, hogyha rossz példát is látok, akkor még jobban akarjam, hogy az enyém jó legyen és ezért mindent meg is tegyek, nem pedig azt, hogy akkor nekem se kell.

Törölt tag2010. április 6. 11:08

Törölt hozzászólás.

Diacica2010. április 5. 22:41

látom itt mindenki rószaszín napszemcsit visel  :D
bár én nem vagyok házas, de látom a szüleim házasságát...21 éve házasok...és igen, ők is szerelemből, szabad akaratból stb....és...én biztosan nem szeretnék így élni...látni azt a megszokást, azt hogy élnek egymás mellett... kösz nem.
a házasság, mint intézmény a gyerek rendezett jogi helyzete miatt kell, öröklés és egyéb hivatalos dolgok (pl. egy perben tanúként ha hozzátartozó, akkor nem köteles vallomást tenni), amikhez elengedhetetlen a papír.
lehet idővel másként gondolom, de jelenleg nehezen tudom elképzelni, hogy egy ember mellett a végletekig  :)
majdnem 5 évig együtt voltam valakivel, úgy, hogy nem is találkoztunk mindennap, heti 1-2szer max, nagyon jól megvoltunk, működött minden, de elmúlt, langyult, kialudt a tűz... és nem nagyon tudom még elképzelni, hogy csak megszokásból, és szeretetből éljek valakivel...mert bárki bármit is mond, a szerelem elmúlik. sajnos.
a másik. amikor megismered az illetőt, megismersz belőle részeket, de nem mindent. együttélés. mégjobban megismered. de az emberek változnak, sosem mondhatod, hogy valakit egészen ismersz... de talán nem is ez a legnagyobb gondom a házasággal. hanem maga a kötöttség, az hogy az egy komoly dolog, mely kötelezettségekkel jár, nagyobakkal, mint egy párkapcsolat....
hm, nemtom...lehet idővel alakul a véleményem, de egyelőre nem vagyok az intézmény pártján  :)