Házasság: mi a jó benne, illetve mi a rossz?

Szulita2010. április 9. 21:13

Persze, hogy lehet :D A boldogság tényleg nem ennek a függvénye :) :)

sziszi08112010. április 9. 21:11

okok.
Én úgy gondoltam, hogy házasság nélkül is lehet boldog az ember  :)

Szulita2010. április 9. 21:08

Nem csak egy papír, egy elkötelezés, vállalás, hogy igen szereted a másik felet és vele szeretnéd leélni az életedet és aki erre nem hajlandó, nem biztos az érzelmeiben, ezért ódzkodik tőle.

sziszi08112010. április 9. 21:06

Csak egy papír...nem hiszem hogy annyira sokat számítana...
bár kitudja...

Törölt tag2010. április 8. 15:10

Törölt hozzászólás.

Smiley322010. április 8. 13:52

Nagyon szép gondolat,de egy kicsit utópisztikus.Sok igazság rejlik benne...a helyzet az,hogy az élet 99,99%-ban nem működik ezen elgondolás alapján...és ez vehető akár fenyegetésnek is... :)De nagyon érdekes gondolataitok vannak,ezzel kapcsolatban még a kapuzárási pánikról is témázhatunk...de most mennem kell.Sajnos ilyen súlyos témákra csak ritkán van időm,azért írok ritkán.Nem tesztelek senkit :)Üdv mindenkinek,várom további észrevételeiteket!!!

Smiley322010. április 8. 13:47

Egy 24 éves srác írta:''Egészen konkrétan a szerelem érzetért felelős hormonaktivitás 2-3 évig áll fenn.Utána kész,vége,lőttek.Ám itt van a kutya elásva,ugyanis ha megtaláltad a megfelelőt,akkor összhang teremtődik ez alatt az idő alatt.Olyan összhang,ami senki mással nincs meg,és ami pótolhatatlan mások által.Az évtizedekig tartó párkapcsolat nem más,mint annak a bizonyítása nap mint nap,hogy olyan embert találtál a másik személyében,akiben lakozik annyi emberi érték,amiért megéri elviselni a negatívumait.És figyelembe véve,hogy egy embert összességében mennyi tulajdonság jellemez,ennek az embernek olyasvalakinek kell lennie,aki megismételhetetlen és pótolhatatlan.És ez a másik lényeges dolog.Lehetsz szép,okos,izmos,szellemes,formás,kedves, ilyen-olyan amolyan,mindig lesz valaki a nagyvilágban,aki szebb nálad,okosabb nálad,izmosabb,szellemesebb,és így tovább.Ezért az ember nem egy bizonyos jellemzőkkel bíró emberbe szerelmes,hanem AZ egyetlen emberbe szerelmes,aki egyébként bizonyos jellemzőkkel bír.És ez nagy különbség.Egy hasonlattal élve azt gondolom,hogy a szerelem olyasmi,mint rendelkezni egy zárral,amiről hiszem,hogy nem egyetlen kulcs illeszkedik bele.De ha egy belekerült,és belepasszol,másik kulcsot már nem tudsz mellé dugni,semelyik oldalról sem.Az az egy marad az egyetlen életed végéig.-és ez vehető akár fenyegetésnek is,haha :)A hasonlat már csak annál is inkább helyénvaló,mert ha úgy alakul,hogy egyszer megtaláltad a kulcsot,de az mégis kikerül a helyéről-ELVILEG találhatsz pótkulcsot is :),de sohasem egyszerre kettőt.Az ki van zárva.Már csak a zár mechanikája miatt is. :)

Törölt tag2010. április 8. 10:28

Törölt hozzászólás.

Diacica2010. április 8. 00:35

kvicka, te vagy itt az aranyközépút  :)

kvicka2010. április 7. 21:12

 :)

Szulita2010. április 7. 21:10

Jól van :D

kvicka2010. április 7. 20:57

Én épp azért írtam a határokról, mert azok nincsenek kőbe vésve, hogy ekkor és ekkor már csak szeretetből szeretheted a párodat!  :)
Azt nem tudom, hogy milyen ha csak megszokásból vagy egy emberrel és figyelsz rá (még?!), de akkor talán már nem az lenne a legfontosabb számomra, hogy neki mi a legjobb...
Na de ez csak feltételezés, de ha majd ott tart a kapcsolatom, megírom  :P

Szulita2010. április 7. 20:44

Igen, és azok a hullámhegyek és völgyek erősítik és attól edződik meg a kapcsolat :)
A határok tényleg közel vannak egymáshoz, de ilyen alapon akkor, hogy lehet határozottan kijelenteni, hogy már pedig több év után az át fog alakulni szeretetté? Hiszen a kapcsolat elején is lesed a kívánságait, nézed neki, hogy lenne jobb, mivel szerezhetnél örömet és sztem egy normális kapcsolatban 10 év után is ezt csinálod. persze akkor már más gondok vannak és a munka, a rohanás stb. kicsit megritkítja ezeket, de attól még van, létezik. A baj már ott kezdődik, ha megszokásból figyelsz rá, hogy mi lenne a jobb neki, törődsz vele, mert az már tényleg csak szeretet, de ehhez nem kell több év, ez akár 1-2 év után is kialakulhat.

kvicka2010. április 7. 20:38

De ki mondja meg pontosan hol van vége a szerelemnek és hol kezdődik a szeretet? A határok gyakran összemosódnak! Azt se felejtsük el, hogy a szeretetnek is többféle változata van...
Abban igazad van, hogy a kapcsolatért tenni kell mindkét embernek, de ez a mindennapok sokaságában néha elfelejtődik... Aztán észbe kap az ember és újult erővel folytatja!
Hullámhegyek és völgyek mindig is voltak és lesznek is a házasságban  :)

Szulita2010. április 7. 19:48

Igen, vita, nézeteltérés mindenhol van, de tudni kell kezelni őket. Én azt vallom ha szerelem van, akkor semmi sem lehetetlen.

Tudom nem vagyok férjnél, nincs tapasztalatom, de egyszerűen nem tudom elfogadni azt, hogy a szerelem elmúlik és már csak a szderetet tartja össze a házasokat és a megszokás, na meg a gyerek. Nem. Nem 1 olyan esetet lehet hallani, hogy a nő újra beleszeret a férjébe, jó persze van amikor ennek előzménye is van, de ha újra bele lehet szeretni abba a személybe, akibe már egyszer nagyon szerelmesek voltunk, akkor lehet őt végig szeretni szerelemből. Tenni kell azért, hogy ez megmaradjon, persze 1 ember ehhez is kevés, és mit okoskodok én itt fiatal csitri létemre, de akkor is, nem tudom elfogadni ezt a dolgot.

kvicka2010. április 7. 19:44

Rengeteg igazság lakozik a soraidban Smiley32!  :)
Párkapcsolat vita nélkül nincs, csak én külön választanám a vitát a veszekedéstől, de mindkettő előfordul... A vita szerintem még mindig jobb megoldás, mint, a szavaiddal élve, szőnyeg alá söpörni a dolgokat, mert előbb- utóbb az egyik félnél betelik a pohár.
A téma tényleg véleményformáló, terna, de én nem hiszem, hogy tesztalanyok lennénk  :)

Törölt tag2010. április 7. 16:44

Törölt hozzászólás.

Smiley322010. április 7. 11:29

A harmadik lényeges dolog az,hogy a szerelem elmúlik.Szerintem ez is természetes.Megint a gyermek a lényeg..egy anya értheti ezt meg igazán.Ha szerelmes vagy,akkor a gyermeked kerül a második helyre.Akkor kerülhet a szívedben az első helyre,ha a párod iránt az érzéseid elhalványultak.A mai világban ilyenkor válik divattá a válás.Ez önzőség.És mi van a válás után??Keresel egy másikat,aki persze nem úgy fogja szeretni a gyermekedet,ahogyan szeretnéd.Ok,lenyeled a békát.Szerelmes vagy,megint minden rózsaszínű...aztán a köd ismét elmúlik.Csináljuk úgy,mint Liz Taylor?Nyolc válás,nyolc kapcsolat...Azt mondom,aki nem akar gyereket,az csinálhatja ezt,de nem biztos,hogy élete végén ha visszanéz..azt mondja jól tettem....

Smiley322010. április 7. 11:18

Egy másik fontos kérdés,hogy kell-e a házasság ennek fényében???Szerintem igen,kell.Ahogy mondjátok-az ember egy közös életből nem ugrik ki csak úgy...és ez a lényeg!Ha gyermek születik,neki a biztonság a fontos.Azt tényleg nagyon romboló,ha vmelyik szülővel vándorolgat egyik kapcsolatból a másikba.A kisebbik rossz az,hogy végighallgat pár veszekedést.Tegye a szívére a kezét,aki azt mondja,hogy van párkapcsolat vita nélkül...

Smiley322010. április 7. 11:14

Sziasztok!Először a kérdésre válaszolnék: igen,házasságban élek már nyolc éve.Diával értek egyet-tapasztalatból-az ember változik idővel,de nem sokat.Valamilyennek megismered a párodat,és ha már elmúlik a rózsaszín köd,akkor a párod negatív tulajdonságai,amiket elfogadtál,és azokkal együtt szereted-kezdenek az idegeidre menni.Aztán megszokod őket,és csak legyintesz rájuk...Mégis van valami,amit akkor is tudtam,amikor megismertem,de a sok pozitív tulajdonsága mellett ez eltörpülni látszott...A pozitív tulajdonságokat is megszokja az ember,már nincs újdonság egy idő után...ekkor kissé felnagyítódni látszik az az egy,amit nyolc év után is a szőnyeg alá söprök,mert nem tudom megoldani,és ez a smucigsága.