Haverok, buli, csajok, miegymás

obsitos2023. május 15. 20:45

miegymás az ködös

obsitos2023. május 15. 20:45

csajok ők is voltak

obsitos2023. május 15. 20:45

Bulik ,házibulik

obsitos2023. május 15. 20:45

haverok voltak

obsitos352020. szeptember 30. 10:49

A miegymás kissé ködös

obsitos352020. szeptember 23. 19:52

Buli kettős jelentésű

házibuli
ajéghokiban a korong megszerzése

obsitos352020. szeptember 23. 19:51

Korfüggő

Szulita2010. május 18. 13:31

Már holnap van :D

Törölt tag2010. május 17. 22:08

Törölt hozzászólás.

tzzttzzt2010. május 17. 21:57

Van egy újabb sztorim, már majdnem az egészet ''papírra'' vetettem, holnap befejezem és felteszem.
Nem garantálom, hogy mindenkinek tetszeni fog, mert a téma nem hétköznapi, de legalább hosszú...

szemi2010. február 22. 14:18

Bocs, néha kicsit bonyolult vagyok... :)
Csak olvasnék azoktól, akiknek van miről írni.....

imladris942010. február 22. 14:14

Mi ???? ?

szemi2010. február 22. 14:01

????

Szulita2009. december 25. 18:47

Sztem is jó volt, de nekem az első story jobban tetszik :D az viccesebb :D :D

Törölt tag2009. december 25. 13:21

Törölt hozzászólás.

imladris942009. december 25. 09:29

 :D
Nekem nagyon tetszett! Mi is szoktunk ilyet csinálni, csak a labda egy műanyag palack, az ütő pedig.... egy faléc, ami a parafatáblánkból származik  :D De az ablakot még nem sikerült kitörnünk  :D
Neked is kellemes ünnepeket!

Törölt tag2009. december 25. 07:12

Törölt hozzászólás.

tzzttzzt2009. december 25. 03:09

Itt a második történet, karácsonyi ajándék gyanánt, jó olvasást és kellemes ünnepeket!

A címe: Basebalondok vagy Basebolondok
A főszereplők Viktor (az előző történet házigazdája) és Miki (baráti társaságunk szerves tagja)

A 2005-06-os tanévben járunk, az egyetlen tanítási héten 10.-ben, mikor beteg voltam, így ezt a történetet beszámolók alapján írom. A hitelesség érdekében annak idején számos tanúval egyeztettem, így írásom valós eseményeket ábrázol.

Mint minden diák, így mi is ugyanazzal ütöttük el (a történet végén olvassátok el még egyszer ezt a mondatot) az óraközi szüneteket. Alapesetben leckét írtunk, ha tudásunk az adott tárgyból hiányos volt, akkor másoltunk. Emellett, helyett ettünk-ittunk, és néhanapján jót mulattunk. Mivel jóképességű gyerekek voltunk/vagyunk/(ha nem öli meg az alkohol az összes agysejtünket, akkor leszünk is), ezért a legváltozatosabb módjait űztük a hülyülésnek. Ezek közül is kiemelkednek az osztálytermi sportmeccsek. Volt foci, kosárlabda és baseball is. Az említett napon az utóbbi volt terítéken. A játékot eléggé leegyszerűsítettük: volt egy dobó és egy ütő, a cél a dobott tárgyat eltalálni. Ám a játékszerek nem mindennapiak voltak. Esetünkben krétacsonkok (labda) és a haladási naplónk (ütő).

Ez még nem is lett volna baj, ha nem történik ezen az említett napon egy ''kisebb'' baklövés, amit egyik főhősünk, Miki követett el. Ő volt az ütőjátékos, és egy rossz pillanatban egy ütés közben a műbőr borítás és az enyhén izzadt keze között a tapadás megszűnt és a lendületmegmaradás elve alapján a napló a két üvegablakot kitörve kirepült az utcára. Ennyit a tényekről, a dolgok izgalmasabb része csak most jön.

Mert a fentebb leírt események a 25 perces szünetben estek meg. Amiből volt még kb. 10 perc... Találékony barátaim, osztálytársaim a bűnösök érdekében egy fikció kidolgozásába kezdtek. De jó munkához idő kell, és ez meg is látszott...

Ezt a történetet sikerült 10 perc alatt összehozniuk: A figyelmeztető csengő megszólalásakor vette észre a felelős, hogy a haladási napló az előző óra helyszínéül szolgáló teremben maradt, amiért a gyorslábú Miki ment el. Mivel kevés volt az idő, a hosszú utat futva próbálta legyűrni. Mikor a becsengetés előtti utolsó pillanatban beérkezett, a nagy rohanás közben megbotlott a küszöbben, a napló kicsúszott a kezéből és azt kitörve kirepült a mindössze három padsornyi távolságban lévő becsukott dupla ablakon. Mikor előadta a tanárnak (ofönknek) a történetet, nagyságrendileg 3 mp-ig bírta röhögés nélkül, pár pillanat múlva pedig már az egész osztály hahotázott meglehetős felhangon. Hogy miért?

Mert ő is tagja volt annak a társaságnak, melyet a legegyszerűbben a notorikus késő jelzővel tudok illetni. Hatan voltunk, akik a gimnázium minden évében 40-50 regisztrált késést abszolváltak (a tényleges szám kb. 180-200 volt...), az imázsunk részévé vált, hogy nagyjából leszarjuk a házirend késésekre vonatkozó pontját, ha bármi szünetbeli, osztálytermen kívül elintézendő dolgunk akadt. Száz szónak is egy a vége, a könnyeivel küszködő Miki, aki megpróbálja elmagyarázni, hogy a pontosság mily hatalmas erény, és ezért mit meg nem képes tenni, elég abszurd és komikus jelenet volt. Legalább annyira, mintha Bud Spencer ''Worldpeace'' feliratú pólóban ecsetelné egy 20 áldozatot követelő kocsmai verekedés után a kihallgatótisztnek a rendőrségen, hogy ő sose verekszik, hatalma kizárólag a szavak erejében rejlik, de ha mégsem, akkor csakis önvédelmet alkalmaz.

Hát ennyi lett volna, remélem tetszett. Annyit még hozzáfűznék, hogy az év azon szakaszában, mikor e novella játszódik, már igencsak meleg volt az idő, így nem szorgalmaztuk túlságosan az üveg javítását. És ez a rövid, de jelentős időszak volt ama szokásunk aranykora, hogy az utca emberét különböző tárgyakkal némi kezdősebesség és a gravitáció segítségével megadományozzuk, de ez már egy másik történet (lehet).

Ui.: Nem tudom mikor jön a következő remekmű, a visszajelzések számától és a szabadidőmtől erősen függ...

Törölt tag2009. december 22. 11:02

Törölt hozzászólás.

kvicka2009. december 18. 23:10

Én is elolvastam,nagyon jó volt és hát a stílusod  :D
Várjuk a következő történetet!