Haverok, buli, csajok, miegymás

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Szulita2010. május 18. 13:31

Már holnap van :D

Törölt tag2010. május 17. 22:08

Törölt hozzászólás.

tzzttzzt2010. május 17. 21:57

Van egy újabb sztorim, már majdnem az egészet ''papírra'' vetettem, holnap befejezem és felteszem.
Nem garantálom, hogy mindenkinek tetszeni fog, mert a téma nem hétköznapi, de legalább hosszú...

szemi2010. február 22. 14:18

Bocs, néha kicsit bonyolult vagyok... :)
Csak olvasnék azoktól, akiknek van miről írni.....

imladris942010. február 22. 14:14

Mi ???? ?

szemi2010. február 22. 14:01

????

Szulita2009. december 25. 18:47

Sztem is jó volt, de nekem az első story jobban tetszik :D az viccesebb :D :D

Törölt tag2009. december 25. 13:21

Törölt hozzászólás.

imladris942009. december 25. 09:29

 :D
Nekem nagyon tetszett! Mi is szoktunk ilyet csinálni, csak a labda egy műanyag palack, az ütő pedig.... egy faléc, ami a parafatáblánkból származik  :D De az ablakot még nem sikerült kitörnünk  :D
Neked is kellemes ünnepeket!

Törölt tag2009. december 25. 07:12

Törölt hozzászólás.

tzzttzzt2009. december 25. 03:09

Itt a második történet, karácsonyi ajándék gyanánt, jó olvasást és kellemes ünnepeket!

A címe: Basebalondok vagy Basebolondok
A főszereplők Viktor (az előző történet házigazdája) és Miki (baráti társaságunk szerves tagja)

A 2005-06-os tanévben járunk, az egyetlen tanítási héten 10.-ben, mikor beteg voltam, így ezt a történetet beszámolók alapján írom. A hitelesség érdekében annak idején számos tanúval egyeztettem, így írásom valós eseményeket ábrázol.

Mint minden diák, így mi is ugyanazzal ütöttük el (a történet végén olvassátok el még egyszer ezt a mondatot) az óraközi szüneteket. Alapesetben leckét írtunk, ha tudásunk az adott tárgyból hiányos volt, akkor másoltunk. Emellett, helyett ettünk-ittunk, és néhanapján jót mulattunk. Mivel jóképességű gyerekek voltunk/vagyunk/(ha nem öli meg az alkohol az összes agysejtünket, akkor leszünk is), ezért a legváltozatosabb módjait űztük a hülyülésnek. Ezek közül is kiemelkednek az osztálytermi sportmeccsek. Volt foci, kosárlabda és baseball is. Az említett napon az utóbbi volt terítéken. A játékot eléggé leegyszerűsítettük: volt egy dobó és egy ütő, a cél a dobott tárgyat eltalálni. Ám a játékszerek nem mindennapiak voltak. Esetünkben krétacsonkok (labda) és a haladási naplónk (ütő).

Ez még nem is lett volna baj, ha nem történik ezen az említett napon egy ''kisebb'' baklövés, amit egyik főhősünk, Miki követett el. Ő volt az ütőjátékos, és egy rossz pillanatban egy ütés közben a műbőr borítás és az enyhén izzadt keze között a tapadás megszűnt és a lendületmegmaradás elve alapján a napló a két üvegablakot kitörve kirepült az utcára. Ennyit a tényekről, a dolgok izgalmasabb része csak most jön.

Mert a fentebb leírt események a 25 perces szünetben estek meg. Amiből volt még kb. 10 perc... Találékony barátaim, osztálytársaim a bűnösök érdekében egy fikció kidolgozásába kezdtek. De jó munkához idő kell, és ez meg is látszott...

Ezt a történetet sikerült 10 perc alatt összehozniuk: A figyelmeztető csengő megszólalásakor vette észre a felelős, hogy a haladási napló az előző óra helyszínéül szolgáló teremben maradt, amiért a gyorslábú Miki ment el. Mivel kevés volt az idő, a hosszú utat futva próbálta legyűrni. Mikor a becsengetés előtti utolsó pillanatban beérkezett, a nagy rohanás közben megbotlott a küszöbben, a napló kicsúszott a kezéből és azt kitörve kirepült a mindössze három padsornyi távolságban lévő becsukott dupla ablakon. Mikor előadta a tanárnak (ofönknek) a történetet, nagyságrendileg 3 mp-ig bírta röhögés nélkül, pár pillanat múlva pedig már az egész osztály hahotázott meglehetős felhangon. Hogy miért?

Mert ő is tagja volt annak a társaságnak, melyet a legegyszerűbben a notorikus késő jelzővel tudok illetni. Hatan voltunk, akik a gimnázium minden évében 40-50 regisztrált késést abszolváltak (a tényleges szám kb. 180-200 volt...), az imázsunk részévé vált, hogy nagyjából leszarjuk a házirend késésekre vonatkozó pontját, ha bármi szünetbeli, osztálytermen kívül elintézendő dolgunk akadt. Száz szónak is egy a vége, a könnyeivel küszködő Miki, aki megpróbálja elmagyarázni, hogy a pontosság mily hatalmas erény, és ezért mit meg nem képes tenni, elég abszurd és komikus jelenet volt. Legalább annyira, mintha Bud Spencer ''Worldpeace'' feliratú pólóban ecsetelné egy 20 áldozatot követelő kocsmai verekedés után a kihallgatótisztnek a rendőrségen, hogy ő sose verekszik, hatalma kizárólag a szavak erejében rejlik, de ha mégsem, akkor csakis önvédelmet alkalmaz.

Hát ennyi lett volna, remélem tetszett. Annyit még hozzáfűznék, hogy az év azon szakaszában, mikor e novella játszódik, már igencsak meleg volt az idő, így nem szorgalmaztuk túlságosan az üveg javítását. És ez a rövid, de jelentős időszak volt ama szokásunk aranykora, hogy az utca emberét különböző tárgyakkal némi kezdősebesség és a gravitáció segítségével megadományozzuk, de ez már egy másik történet (lehet).

Ui.: Nem tudom mikor jön a következő remekmű, a visszajelzések számától és a szabadidőmtől erősen függ...

Törölt tag2009. december 22. 11:02

Törölt hozzászólás.

kvicka2009. december 18. 23:10

Én is elolvastam,nagyon jó volt és hát a stílusod  :D
Várjuk a következő történetet!

Szulita2009. december 18. 20:31

áááááááááááááá csattanó a végére, farzseb :D :D jól szórakoztam, köszike :D :D

imladris942009. december 18. 20:11

Én elolvastam nagyon érdekes és poénos  :D
És bocs hogy nem reagáltam, de újságíráson olvastam  xD

Törölt tag2009. december 18. 20:07

Törölt hozzászólás.

tzzttzzt2009. december 18. 20:06

Pearl-ön kívül valaki elolvasta? Csak kíváncsi vagyok.

tzzttzzt2009. december 16. 20:50

Alkalmanként összedobok valamit, de csupán szórakoztatás céljából.
A következő történet címe: Basebalondok.

Törölt tag2009. december 16. 14:59

Törölt hozzászólás.

tzzttzzt2009. december 16. 11:15

Bár késve, de megérkezett az első történet, ezen a szép havas délelőttön. Késésem okáról egy másik topicban ezután, érdemes lesz elolvasni.

Megjegyzés: a történetben két Viktor szerepel, megkülönböztetésre a már általunk használt módszert alkalmazom, egyikük nevét V-vel, másikukét W-vel írom.

A történet 2007 júniusában, pontosabban a 10.-e utáni első pénteken játszódik, azaz 15.-én játszódik. Aznap volt vége a sulinak, gondoltuk nem a szokásos péntek esti programot csináljuk, ami abból állt, hogy valakinél összegyűlünk, kártyázunk, piálgatunk, zenét hallgatunk, hanem valakinél összegyűlünk, jól bepiálunk, aztán elmegyünk valahova és egy hatalmasat bulizunk.
Már az elején halálra volt ítélve az este, ugyanis Viktornál összesen fél liter vodka, ugyanannyi Fütyülős (mézes-málnás, ha jól emlékszem) és szintúgy fél liter Jagermeister várt elfogyasztásra. Ha ez nem lett volna elég, akkor be volt hűtve fejenként kettő üveg Heineken biztos, ami biztos alapon.
Erre voltunk négyen, Viktor, a házigazda, Gabesz, Wiktor és szerény személyem, ismertebb néven, ahogy magam is ismerem Én.
Az (csúf) igazsághoz hozzátartozik, hogy engem kivéve relatíve kezdő piások voltunk, de én is legfeljebb egy erős közepes minősítést érdemeltem.
Szóval olyan 9 körül elkezdődött az este, szólt a zene, folyt a pia, alakult a hangulat. Túlságosan is...
Viktorban és bennem 11, fél 12 felé kelt életre az az idea, látván és hallván Wiktort és Gábort, hogy itt ma már nem lesz semmiféle buli, és a két világpiást lassan le kéne állítani, de valahogy Viktor is átesett a holtponton, így egyedül maradtam álláspontommal, és ugye a szép szavak ilyenkor annyit érnek, mint pamutzokni kotton helyett...
Egy szó, mint száz elindultunk...
Volna, ha a lakáskulcs meg lett volna...
Ugyanis a lenti kapu, társasház révén, kulcsra volt/van/lesz zárva és ugye egy cimbi házában mégse illik betörni az ablakot (bár volt erre is példa, de az egy másik történet), így a két vicces fiút fiút beállítottam, hogy egymás felé dőljenek, és előre küldtem őket, gondoltam, majd a Viktorral megkeressük a kulcsot. A lakás 5 szobás, szülői háló kizárva, marad négy, elosztottam, és elkezdtem a saját részemen keresni. 10 perc hasztalan kutakodás után bemegyek Viktor szobájába, hogy segítsek neki, erre ő ott fekszik az ágyban partikészen.
Na, akkor döntöttem, buli lefújva, leszaladok szólni a két jóembernek, jöjjenek, mert nincs kulcs egyedül, nem megyünk sehova. Mikor leértem érdekes és egyben roppant mókás kép fogadott. Wiktor és Gabesz egymásnak dőlve aludt az utolsó lépcsőfokon ülve tátott szájjal (ez volt a mókás), Gabesz lába között pedig mozaikszerűen, mint utólag megtudtam, egy adag paprikáscsirke foglalt helyet.
Először megpróbáltam használható állapotba hozni őket, de 5 perc sikertelen kísérletezés után úgy döntöttem, hogy hamarabb végzem, ha magam cipelem fel őket.
Mire felértem a két 75 kilós ''hullával'', addigra jó lett volna egy tiszta alsó... Ha ez nagyon költői, akkor besz*rtam a súlyuk alatt.
Ezek után Viktor egyik szobájába bevittem Gabeszt, előkerítettem a vendégmatracot, ott aludt aztán Viktor, Gabeszé volt az ágy. Viktor másik szobájába bevittem Wiktort, magamnak a földön ágyaztam meg, mert így első kézből értesültem, ha Wiktor bármit is csinál, mert minden az út a szobából rajtam keresztül vezet, és egyébként is szeretek a földön aludni.
Még megmostam az arcom, kimostam a hajamból a zselét, és lassan álomra hajtottam a fejem, úgy gondoltam, hogy túl vagyok a nehezén. Mint utólag kiderül, tévedtem, nem is kicsit...
Éjjel egy felé elaludtam, két órával később pedig arra ébredtem, hogy Wiktor rámlép. Nem esett jól, de legalább a megfigyelő-riasztórendszer bevált. Megkérdeztem hova megy, jött a válasz: kétbetűs helységbe sárgázni. Én naív hittem neki, nem gondoltam, hogy a szoba és a WC közötti nagyságrendileg 90 cm-es úton eltéved. Már-már visszaaludtam, mikor víz folyását hallottam meg. Elsőre azt gondoltam, hogy a WC-t húzták le, de hamar rájöttem, hogy a hang távolabbról jön.
Meg is találtam a zaj forrását.
Wiktor ahelyett, hogy bement volna a WC-be, elvándorolt a többiek hálójába és a sarokban lévő szobanövényre vizelt. Többé-kevésbé. Mikor megláttam, meg se tudtam mozdulni, csak annyi futott ki a számon, hogy te meg mit csinálsz b*zdmeg? Erre jött a triviális válasz: h*gyozok, nem látod? De láttam és vihogtam volna, hogy Budán is hallani, ám nem akartam felébreszteni a tetthelytől 2-3 méterre mit sem sejtve alvóket, így zajcsillapítás gyanánt mindkét kezem úgy könyökig a képembe toltam.
Wiktor miután végzett, cerka vissza, gatya fel, és visszaballagott aludni, mikor egy perccel később én is visszamentem, már az igazak álmát aludta.
Hát ez volt a pisilő fiú története. Ezek után már csak hab volt a tortán, hogy pár órával később Viktor odahányt a mellette lévő szőnyegre, majd megfordult és békésen aludt tovább. Én itt is csak néztem, nem tudtam feldolgozni az élményt, így inkább visszamentem aludni.
A tanulság? Ismerd meg a korlátaid és ne lépd át azokat (persze ahhoz, hogy megismerd, át kell lépni, 22-es csapdája). Mi is meg tanultuk a leckét. Pénteken egy ember vagy 3 feles, vagy 3 üveg sör és nincs keverés. Persze szombaton szabad, de szombaton mindent szabad, hiszen az a BULI napja. Azt hiszem erről is fogok még mesélni. Ja egy dolgot majdnem elfelejtettem. A kulcs végül meglett másnap. Viktor farzsebében volt...