Versek, amiket szeretünk

Aliiice2019. április 30. 17:40

Somlyó György: MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszo@ja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

Aliiice2017. november 21. 09:14

József Attila
Nagy ajándékok tora
Ökölnyi nagy rubinkövet adok,
Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog
Szived fölött, a melled közepén,
Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény.

Szememből fődre koszorút szövök,
Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök,
Utad selyemmel, rímekkel verem,
De rajt` ne járj, mert ott sohaj terem.

Ha szomjazol, hát asszubort adok,
De pár sötétlő könnyet benn hagyok
S ha érzed, hogy az íze keserű -,
Azért csak idd, nincs édesebb nedű.

Ha tested fázik, lelkem Rád adom,
Két vállad bársonnyal betakarom.
És reszkető agyam, ha éhezel -,
Szükségbe nálam soha nem leszel.

S ha fáradt tested megpihenni vágy,
Nyugodj karomba, - nincs puhább faágy
S mert kell majd egyszer mégis oltalom:
Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.

Fogadd el, vélük bármit is tehetsz,
Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.
Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad,
Nem kéri vissza gyönge pillanat.

Aliiice2017. október 29. 07:30

Szabó T. Anna: Dilidal
Tudjátok, velem ki kompatibilis?
Pont, aki flúgos és pont, aki dilis!
Akinek nincs egy kis izgalmas agyláza,
az nálam biztosan nem rúghat labdába.
Jön a sok prominens eminens pléhpofa,
üsse kő, ha jut is, marad is létjoga,
de nekem jó lenni flúgosnak, hangyásnak.
Ha szeretsz, a fölényt kinevesd, hagyd másnak!
Azt mondom, mindennap kell egy kis kattantság,
hidd el, a nevetés létszükség mostanság.
Ma kevély a kedély, furtonfurt diktálnak,
terelik, megy a nép, ezerrel, mint állat,
terelődsz, furakodsz, marakodsz, fenekedsz,
fenyegetsz, tülekedsz, veszekedsz, epekedsz…
De komoly, de sötét, igaz-e, az egész?
Mi vagy ők, csak a rész, ugye kész? Beleférsz?
Ki van kint? Aki csak fütyörész? Kit a gond
sohasem nehezít? Na ki az? A bolond.

Marcsi-mati2017. október 22. 10:19

Péter Éva Erika
Szív-vihar

Beborul a nap,
feje ma kalap.

Szalma a haja,
ég a moraja.

Játszani kicsal
szíved - a vihar,

s galagonya köd
lesz az örömöd.

Aliiice2017. szeptember 23. 09:00

József Attila: Egy régi arc
Egy arc fölbukkan néha a homályból,
Hová eldugta őt a feledés,
Egy régi társnak arca, aki bátor
Tekintetével a lelkedbe néz.
Elhunyt napok és elfakult vidékek
Feléd ragyognak ismét hirtelen,
Fölzendül elnémult szavak zenéje,
És lelkeden, lehangolt hangszeren,
Ábrándjaid eljátssza újra múltad,
Csak bánatod tesz rájuk hangfogót...
A feledés homályából kibukkan
Egy régi arc, és feléd mosolyog.

Aliiice2017. május 27. 07:44

Fehér Miklós: Tudsz-e őrizni

Tudsz-e őrizni illatot,
Régi csókot, elszállt pillanatot,
Felszáradt könnyet, eltűnt álmot,
Elviselve a valóságot?
Tudsz-e őrizni örömöt,
Kezedben parazsat, öledben gyönyört,
Feledve múltad fájdalmait,
Lelkedben szerelmünk hamvait?
Tudsz-e őrizni fényeket,
Első ölelést, boldog perceket,
Szeretkezésünk apró titkait,
Távolodó léptek hangjait?
Tudsz-e őrizni álmokat,
Sötétben fényt, hívó hangomat,
Féltékeny sértést, bántásokat,
Meggondolatlan átkokat?
Elmentél, és itt hagytad,
Tükrömben arcod, árnyadat.
Egy befejezetlen ölelést.
A rólunk szóló szép mesét.
Elvitted a szivárvány színeit,
Méhed gyümölcstermő vágyait
És nem kérdezted meg soha tőlem:
Tudsz-e őrizni valamit belőlem?

Törölt tag2017. április 10. 22:51

Törölt hozzászólás.

Aliiice2017. január 2. 21:42

Dsida Jenő
Tavalyi szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.

Aliiice2016. szeptember 5. 08:47

Ady Endre
Elfogyni az ölelésben

Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, víg halott.
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

vanekur2014. december 24. 20:36

Pál Apostol Korintusiaknak írt 1. levele 13.

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a SZERETET.

gersti2014. december 17. 13:36

Varró Dániel :SMS 6
hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre csak 160 karaktar

vanekur2014. december 11. 13:57

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

vanekur2014. november 30. 16:35

Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... –
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!

(Pest, 1846. december.)

juhasztunde2014. november 28. 21:51

Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Aliiice2014. november 24. 09:06

Miért szeretlek?

Ne kérdezd tőlem, hogy miért szeretlek!
Tudod, a válasz szívemből fakad.
A szép dolgok, egy forrásból erednek,
s vezetnek szépen, ha rábízod magad.
Dolgom van veled. Ezért rád találtam.
Lelkemnek Te vagy a jobbik fele.
Teljessé, jóvá, csak általad váltam,
így íródtál a szívembe bele…
Ne kérdezd hát, hogy miért is szeretlek.
Nem mondom el! Maradjon csak titok!
Olyan csoda, amin ha elmerengek,
újra és újra, csak hozzád jutok.
(Aranyosi Ervin)

Aliiice2014. szeptember 2. 17:38

arnyeknelkul2014. augusztus 23. 02:01

Varró Dániel: Baba arcú démon

Mohos falak közt, büszke omladékon
Egy romos, régi várban élt a Démon
Kinek az arca sápadt babaarc volt,
Karja köréd fonódó két lián.
S míg vérszagot a szél süvítve hajszolt,
Nutellát ő kenyérre kenve majszolt,
Egy pillantása megperzselte szíved,
És drapp méhecske volt a zokniján

Aliiice2014. augusztus 22. 09:01

Horváth Mariann: Elfújja a szél

Felkelt karosszékéből,pipáját gondosan letette,
felvette kabátját,fütyörészve,gyors léptekkel elsietett.
Gondolataiban én voltam,viselt dolgaim,lélekképem,
és mint a fény,mi beszűrődik minden résen,olyan volt
elszántsága, ahogyan felém jött,majd megérkezett.
Álmaimat,amik tarka paplanként éjjel betakartak
felkérte egy keringőre,majd kezét lágyan elengedve,
eltáncolt színes szárnyán álmaimnak búcsút intve.
Szavaimat két kezébe vette,lágyan tenyerébe tette,
aminek tömjén illatát érezte,azt szelíden letette,
a többit összemorzsolta,már csak holtan eresztette.
Gondolataimat szemügyre vette,nézte öltözetük,
rajtuk az áthatolhatatlan hit páncélját keresve.
Lenge rongyokba díszített dísztelen gondolataim látva,
szemében kék indulat ébredt,haragja messze sötétlett
s mint könnyű prédát felkapta,ellökte messze,süvítve.
Csak néztem könnyes szemmel ahogyan pörgött,
táncolt,tombolt,ítéletét végrehajtva elfújta őket a szél.
-Nem volt ezekre szükségem,ő tudta,csak én nem láttam még.-

gersti2014. július 13. 15:21

Apollinaire: Búcsú

Aliiice2014. július 9. 06:58

Forgószél
Kökény Éva

Szelet vetettél,
vihart én arattam.
Repített forgószél,
egyedül maradtam.
Újra álmodott
élményekkel
behegedt sebeket
felszaggattam.
Hiába volt minden.
Kellett ez?
Kellett!
Magamhoz hű
így maradtam!