Füveskönyv

obsitos2023. május 12. 11:57

nem olvastam

obsitos352020. október 19. 17:15

Erre vannak a füves emberek

obsitos352020. október 19. 17:14

Ha kábítószer akkor nem kell !

obsitos352020. október 19. 17:14

Attól függ, milyen a fű.

Halleluja2012. augusztus 26. 15:49

Tapasztalásról
A tapasztalás a tudás nagy testvére,ugyanis hamarabb született. És úgy is viselkednek, mint a testvérek. Összevesznek, kibékülnek ,majd újra , meg újra, mindaddig míg teljesen fel nem nőnek. Akkor aztán, bár külön, de egymásról soha meg nem feledkezve kezdenek el élni, munkálkodni.

Törölt tag2009. június 22. 11:42

Törölt hozzászólás.

Aryel692009. május 5. 15:56

hehe :P

nemtudhatom2009. február 23. 22:09

igen szerintem is  :D

Kiselm2009. február 17. 21:40

Szerintem jó ötlet volt ez a téma.  :)

nemtudhatom2009. február 17. 16:33

Ugye ti is éreztétek már, hogy olyan véletlenek történnek veletek, amiknek az esélye túl van már a valószínűségen?

orsipingvin2009. február 16. 22:15

Hát nem csak Márai Sándor írt füveskönyvet. De igen, neki is van egy. Amúgy a füveskönyvet már korábban megmagyaráztam, hogy mi. Szal ne gondoljon senki rosszra  :P

nemtudhatom2009. február 16. 19:22

ez nem Márai egyik története?

zsuka952009. február 16. 19:14

Füveskönyv? Rossz az, aki rosszra gondol, de h*lye, aki nem... Legalábbis én rosszra gondoltam. Mi ez?

deskpro2009. február 14. 17:57

Értem. Hallottam a könyvről, de nem olvastam, így nem tudtam, miről szól. Magam nem vagyok filozofikus alkat, talán ezért is.

orsipingvin2009. február 14. 16:40

Nem tudom, hogy hallottál-e már a füveskönyvekről. Valahogy így lehet definiálni őket: ''Gondolatok életről, s talán halálról. Tapasztalások, bölcsességek létünk legkülönbözőbb és legszubjektívebb morzsáiból.''

Ilyen hozzászólásokat várok én is =)
Egy közös füveskönyv, amibe mindenki beleírhat  :)

deskpro2009. február 14. 16:05

Bocsi, hogy megkérdezem, de miről van itt szó? Vagy csak én nem értem? Hozzánk szólsz egyáltalán?

orsipingvin2009. február 14. 15:49

Az álmodozásokról

Aludtam és azt álmodtam, hogy élek. Éreztem, amint milliónyi sejtem összhangba olvadva mozgat. Láttam a színeset és láttam az átlátszót... Orrommal átjártam s emlékeket gyűjtöttem minden illatról. Kóstoltam keserűt, mi édesen mállott a számban. A mindenség érzete szétáradt testemben, ahogy tavasszal a dögszagra gyűlő legyek áradnak a virágok felett. Lehet, hogy boldog voltam? Lehet, hogy nevettem? Lehet, hogy fényben csillogott szemem? Lehet, hogy mosolyra rándult a szám? Lehet, csak tévedtem... Aludtam és azt álmodtam, hogy élek, de felébredtem és rájöttem, hogy mégsem.

orsipingvin2009. február 14. 15:45

Az olyan emberekről, akik ártanak nekünk

Sokszor tesszük fel magunknak a kérdést: miért? miért az bánt, akit én mindennél jobban szeretek? Miért bántanak meg azok, akikben én bízok? Sajnos erre nincs megfelelő válsz. De az biztos, hogy nem csak ők bántanak meg, de egyedül tőlük fáj. Csak ezt a bántást vesszük észre. Mások szemrehányásai miatt nem sírunk át éjjeleket, nem csúszunk le a fürdőszoba csempéjén sírva. De ha egy olyan ember, aki szíved minden üregét betölti, megbánt, sokszor már értelmetlennek látjuk az egész életet. De ilyenkor fel kell mérni a helyzetet: Ha nem olyan nagy sérelem ért, megbocsáthatunk egy idő után. Ha viszont hatalmasat kellett csalódnunk, és nem foghatjuk rá, hogy csak egy botlás volt, hisz Ő is ember, akkor felejtsük el. Nem könnyű ez, de aki a jelleménél fogva is aljas, attól nem várhatunk csodát. Ne tartsd oda a másik arcod azért, hogy oda is pofont adhassanak! Ne hagyd, hogy kihasználjanak! Minden kapcsolaton nehéz túllépni, legyen az barátság vagy szerelem. De ha nincs más megoldás, akkor túl kell. Persze senkit nem vigasztal, hogy az idő minden sebet begyógyít, de így van. Kérdés már csak az: akarunk-e feledni?

orsipingvin2009. február 14. 15:44

A buszozásról

Amikor a buszon ülsz este, fáradtan és nézel kifelé az ablakon, a táj lustán mosódik el a szemed előtt, a fények és a csillagok vetik az árnyékot, a zene felszabadító, mámoros dübörgése lüktet a füledben, akkor gyakran elgondolkozol az életen... Milyen nehéz! De most boldog vagy. Ez a pillanat olyan meghitt és érzéssel teli. Legszívesebben sírnál, ha a mai napra, a tegnapra, a sok csalódásra, a feladatokra, a fájdalomra és a szenvedésre gondolsz, most mégis mosolyogsz. A testedben szétárad a könnyedség, a semmi érzése. Álmodozol, játszol a gondolattal valami szépről. Elképzeled azt, amit legjobban szeretnél, bár tudod, lehetetlen, hogy valósággá váljon... mégis, most mindent lehet.

orsipingvin2009. február 14. 15:42

A „kinőtt reményekről”

Nem mindig jó dolog a reménykedés. Persze az ember – aki nagyon kétségbe esett – elveszne remény nélkül. Néha a remény hajt minket a cél felé, segít leküzdeni az akadályokat. De ha naivan reménykedünk valamiben, az soha nem vezet jóra. Ami sajnos elveszett, azt hagyni kell elveszni. Nem mindenért érdemes foggal körömmel küzdeni. Túl kell lépni az esélytelen dolgokon. A felesleges reménykedés után csak még nagyobbat bukhatunk. Ez nem a legkönnyebb feladat, főleg azoknak, akiknek vannak érzelmeik. De egy kinőtt ruhadarabban sem érezzük jól magunkat, kényelmetlen és szűk.